Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
T. Papp Zsófia: Apécsi kovácscéh (1749-1872)
A PÉCSI KOVÁCSCÉH Bognár, kerékgyártó mesterek Itt kell érinteni a címben található „másik” mesterséget is, a bognár azaz kerékgyártó mesterséget. Mint említettem, a címlapon ,JSchmit und waagner meister”, azaz kovács és bognár mester szerepelt, sőt, az említett 1722-es bejegyzésben is mind a kettő. Kovács és bognár közös céhek a 17. századtól alakultak, a néprajzi adatok szerint elsősorban a Dunántúl nyugati felében; 54, más adatok szerint 73 településen létesítettek közös céhet.60 E két szót: „waagner meister” kötetünk címlapján áthúzták, későbbi írással szerepel fölötte csak a ,Meister” - de nem tudjuk, pontosan mikori ez a későbbi írás; ésszerűnek tűnik, hogy az önálló bognár céh megalakulásakor, 1750-ben húzták ki illetve írták azt a szót fölé. Madas József könyve61 alapján kigyűjtöttem a kerékjártónak vagy bognárnak jelölt mestereket. 19 mesterről értesülünk, 1712 és 1856 között: ezek a Pinskher/ Pinzker család két tagja (Kristóf és Márton), a Laix család három tagja (János Mihály, özvegye Anna Mária ill. egy későbbi Antal), a Jakobs család két tagja (Mihály, aki egyébként özv. L. Anna Mária második férje lett, ill. Ferenc), továbbá Krempel Henrik (1712-ben a Hunyadi J. úton), Schenkh György, Melischek János György (ugyanabban a házban, mint Krempel), Huber Lipót, Sammer József, Stengell András, Frainraich (Frajdenraich) János, Csemey (Csernei, Csernics) Jakab, Pehm (Böhm) Sebestyén, Heitinger Mátyás és Kaltnecker József. Legtöbb adat a Nagy Flórián utca felé mutat. Ismerünk ugyanebből a könyvből, tehát Pécs belvárosából Huber nevű ácsmestert, Freudenreich nevű asztalosokat - lehet, hogy a kerékgyártók a fával foglalkozó más mesterségekből is verbuválódtak, míg legtöbbször egy vassal foglalkozó mesterséggel alkottak közös céhet. Mivel e kötet mesterfelvételi adatai 1749-től kezdődtek, a bognár céh pedig 1750-ben nyerte el privilégiumlevelét, nyilvánvaló, hogy egyikük sem fordult elő ebben a kötetben, de elgondolkodtató, hogy Szigetvárról Krembel, Johannes nevű kovács felvételéről (1774) tudunk. Megfontolásra indít még két adat: Az első: 1788-ban Stebanovits mester az esztergályos, tehát egy fával foglalkozó céhből lépett ki és kérte felvételét (kifizetett 5 forintot és ígérte, hogy egy hónapon belül kifizeti a hátralékot). Itt az „útvonaP’ talán esztergályos-bognár- kovács mesterség lehetett. A második: Meszler, Andreas 1836-ban lett városi mesterként tagja a pécsi céhnek. A kovács céh dokumentumában a következő bejegyzés olvasható (kiemelés tőlem): “Magyar Néprajz III. 135. old; vö. az előbbi jegyzettel. Itt az ábrán nem szerepel Pécs a közös céhek között! 61 Madas, 1978. 231
