Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
T. Papp Zsófia: Apécsi kovácscéh (1749-1872)
T. Papp Zsófia nem tudom feloldani, csak megjegyzem, hogy a szabók és szürszabók céhében szerepelt még a kontárkodásért, mint írták „fuserségért” fizetendő külön összeg, (der Pfuscher = kontár) Szerepelt még egyetlen alkalommal (a fent említett Peitsch-nél) egy büntetéspénz: a mesterremeket nem kellő minőségben elkészítő fizetett büntetést, itt fordult elő „meisterstück straf’, ami 9 forintot tett ki. A mesterremek Ehhez kapcsolódva térünk ki a mesterremekre.50 Mint ismeretes, a céhbe lépés feltétele volt, hogy a legénynek remeket kellett készítenie, amit a látómesterek annak készítése során többször megvizsgálták, elkészülte után pedig az egész céhnek kellett bemutatni. Ezt a remeket (Meisterstück) jegyzőjönyvünkben 1765 és 1872 között említették, egy kivétellel mindig városi mesterek esetében, többnyire így: „mesterremeke elfogadtatott”, „mesterremeke rendben találtatott” (1765: Balog, Stephanus; 1773: Nagy András; 1792: Peitsch, Joseph /ld. fenn/; 1828?: Dittler, Joseph; 1828: Hebenstreit, Johánn; 1831: Peits, Ignaz; 1836: Meszler, Andreas; 1849: Papszt Antal; 1852: a nagyharsányi Helle Sántor/!/; 1861: Bubreg András; 1861: Bubreg József). A továbbiakban ez a kifejezés fordult elő: ,pécsi reme- kes”, ez 1867-ben Vita Károly; illetve „remekelt/remekült mester” (1869: Gundy Mihály; 1871: Bubrek Ferenc; 1872: Meszler Ferenc). Kivételes az a szöveg, amelyben Stumpf, Franz-zal kapcsolatban fordult elő a mesterremek: Stumpf volt az, akit vidéki mesterként 1832-ben már felvettek a kovács céhbe, 1844-ben már városi mesterré kívánt válni, és ekkor eltekintettek a remektől: szeme gyengeségére, valamint arra hivatkoztak, hogy Pécsváradon egyszer már beírták a céhbe - ez lehet annak is kifejezése, hogy ott már elkészítette a mesterremekét. Sajnos, ritkán írták le, mit is kellett elkészítenie a remeklő mesternek. Az asztaloscéhnél ezek az adatok gyakrabban fordultak elő: tudunk pl. éjjeliszekrényről, furnérozott bútor készítéséről. Helle Sándornak - azaz „Sántor”-mk, ahogy a neve a jegyzőkönyvben szerepelt -, egy ekevasat kellett elkészítenie; a másik mesterre, Meszlerre, akivel kapcsolatban bővebben írtak a remekről, még visszatérek. A fenti nevek felsorolása indít arra, hogy megemlítsem: a kovácsmesterek között is előfordultak iparosdinasztiák. Jegyzőkönyvi adatainkból a pécsi Dittler/ Tittl/Titler51, Peitsch/Peits, Habenstreit/Höbenstreit/Hebenstreit52, Hollmayr53, 50 Bár ezt a mesterré válás folyamata szempontjából korábban kellett volna említeni. 51 Tudunk egy Tittl Józsefről a Budai külvárosban, a mai Böckh J. utcában. Ugyanez a név egy másik helyen (Sörház, ma Majorossy I. u. 7.) 1790-ben tűnik fel ugyanez a név; előtte egy Valter József nevű kovácsot tüntettek fel ezen a címen. Madas, 1985.1. 263. és II. 915. 52 Hebenstreit Pál kovácsmester elhagyott házát említik a Felsőmalom utcában. Madas, 1985. I. 447. 53 A már említett Hollmayr Magnus kovácsmester lakhelyét ismerjük: Kispiac (ma Jókai tér 5.); 228
