Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
T. Papp Zsófia: Apécsi kovácscéh (1749-1872)
T. Papp Zsófia A városi mestereknél a következő taksák fordultak elő: kezdetben 30 f lehetett a teljes taksa; 1765-ben Balog, Stephanus mesternél felírták: ,Meistersohn” - és mellette 15 f (és még egy összeg, amire majd visszatérek), tehát féltaxát fizet. Nem írták Holmär, Ignatius-ról azt, hogy mesteri! lenne - bár ismerünk egy Holmar/Holmayr, Magnus kovácsot Madas József belvárosi könyvéből,46 aki 1712-1737 között a Jókai tér 5-ben lakott, az összeírások szerint47 1721-ben 2 ökör, 2 tehén, 2 egyéves borjú, 3 ló 14 akó bor után adózott; mindenesetre ennél a kovácsmestemél csak annyi olvasható, hogy 1767-ben 15 f-t fizetett ki. Az összeg változhatott is: 1776-ban ezt olvashatjuk Konobatz, Frants mester esetében, hogy „bezahlt aus sein föliges Quantum 25 f - és a hátralék 7 f. Más példa: 1775-ben illetve 1777-ben két pécsi mesternek (Marekovits, Johann és Walther, Joseb) 19 lA forintot kellett fizetnie, de az első ebből 10 f-ot fizetett ki, majd későbbi írással olvasható az, hogy kifizetett ...-t (szerepelt mellette az összeg, olvashatatlanul). Ha tehát a mestertaksa utóbb 20 forint (illetve 19 Vá f) volt, ismét csak következtethetünk: a pécsi Tittel, Joseph mesteri! lehetett, a neve mellé 1787-ben ezt írták: ,gibt sein dax” 7 f 30 x + hátralék 2 f 30 x (majd későbbi írással mellette: „Richtig bezahlt”), összesen 10 f-ot fizetett. Magyarázat nélkül olvasható az ez időben közölt összegeknek a fele, nem tüntették fel, hogy féltaksáról van szó, mivel mester fia; Dittler /Tittler/ ill. Tittl nevűek később, 1828 és 1834-ben tűnnek majd még fel ebben a kötetben.48 Bizonytalan az értelmezése a következő esetnek: 1786-ban Weits, Johann neve mellett olvashatatlan volt a mestertaksa teljes összege, viszont hosszan részletezték, hogy mikor mennyit fizetett, ebből csak annyit érthetünk, hogy összesen 20 f-nál többet, hiszen az első alkalommal feltüntetett hátralék is 24 f 30 x volt; annyi ismert, hogy végül 1791-re fizette ki az összes restanciát. Teljesen egyértelmű bejegyzést olvashatunk 1828-ban: az új privilégiumnak megfelelően fizetett két városi mester 25 f-ot „conventional Münze”-ben; ehhez jött még 12 f (Schein), a szegények és szűkölködők részére (für Kranke und Nothleidende) - erre később visszatérek. A vidéki mesterek esetében is felállítható egy sor: 1753-ben Kupfner, F. kifizetett 7 f-t, hátralékja 6 f - következtethetünk ebből: 13 f a vidéki mester taxája; ezt igazolja 1760-ban Bricher, Jackob esete: „hat sein Meister gelt Richtig Mit 13 f bezahlt”, illetve 1764. a csehországi Stefanek, Joseph esete: 13 f- „völlig bezahlt”. A 18. század legvégén két mesternél feltüntették a 10 f-os díjat (a mesterek nagyobb része nehezen fizette ki a taxát, ehhez tartozik az, hogy mindkét mester két részletben tudta a 10 f-ot kifizetni.) Az 1800-as évek elején is 10 f a taxa, 1815-ben két alkalommal olvashatunk 20 f-ról; 46 Madas, 1978.217. 47 BML IV. 6. c. 48 Madas, 1978. 531,591,668. 226
