Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Kemecsi Lajos: A hagyatéki leltárak ipartörténeti tanulságai
A HAGYATÉÁKI LELTÁRAK IPARTÖRTÉNETI TANULSÁGAI hagyatéki leltárainak vizsgálata alapján megállapítható, hogy a mesteremberek is végeztek ekés földművelést helyenként különböző mértékben.22 A különböző mesterséget gyakorló iparosok gazdasági és társadalmi helyzetének elemzése mellett az ország távoli területein élő azonos ipart űzök inventáriumai is szolgálnak esetenként tanulságokkal.23 Az inventáriumok tanulsága szerint a helyi születésű lakosok, tősgyökeres iparosok házat, esetenként földet is örököltek szüleiktől. Gyakori, hogy több darabban lévő földjeik egy részét örökölték, a többit vásárolták. A ház nagyságát és berendezését a kézműves mester anyagi helyzete alapvetően meghatározta. A lakóházak alaprajzi tagolódása hasonló a parasztházakéhoz. Az iparosok között jelentős számban találhatóak olyanok, akiknek összeírásaiban szegényes, kisszámú tárgyi világ szerepel. Ezek közös jellemzője, hogy vagyonuk legértékesebb részét a mesterségekhez szükséges szerszámok, esetleg nyersanyagok jelentették. Az esetenként hiányzó, ritkábban szükséges szerszámokat az iparosok alkalmanként kölcsön is kérhették egymástól.24 Az iparosok a mesterségükből befolyó bevételt bérmunkával, esetleg önálló gazdálkodással egészítették ki, mint ezt a hagyatékukban fennmaradt számos gazdálkodási eszköz is alátámasztja. A szőlőművelés tárgyi emlékei a saját tulajdonú szőlővel rendelkezők esetében komoly hordó állományt és kiegészítő eszközöket is jelenthettek, míg a másoknál bérmunkát végzők esetében csupán kapa, ásó vagy metszőkés utal mellékjövedelmük eredetére. A szőlőművelés és a borkezelés korabeli technikájának változásához adnak segítséget a fa illetve a vasabroncsos hordók, kádak arányának változásai a 19. század első évtizedeiben. Szintén elemezhető az, hogy a lakáskultúrában megfigyelhető innovációk milyen ütemben és milyen intenzitással tűnnek fel a közösségek fontos kézműveseinél? Az iparosok a műhelyek működéséből fakadóan a helyi vélemény- formáló, információ cserélő szereppel is rendelkeztek.25 S a távolabbi vidékről érkező hírek közvetlen befogadóiként is működtek. Tanulságos tehát a divatkövetés - formálás szempontjából elemezni a leltáraikat. Az iparosok zöme hagyatéki leltárai tanúsága szerint a parasztias lakáskultúrájú, vagyonosabb polgárok közé tartozik. A 19. századi inventáriumokban esetükben már viszonylag értékesebb bútorok (pl. ruhásszekrény) is megtalálhatóak. Öltözködésüket általában a németes divat szabályozza. A leggazdagabb iparosok vékony rétege a kereskedők polgári kultúrájához állt közelebb. Az ő háztartásaikban a leltárak szerint reprezentatívabb bútorok (pl. kárpitozott bútorok) illetve polgárias kiegészítő tárgyak is megtalálhatók. így például a korszakban terjedő divatos kávézás esz22Granasztói, 1998. 35. Kocsis, 1993; Kemecsi, 2002. 23 Pl. Szűcs, 1998. 630. vagy Kemecsi, 1999c. 24 Szilágyi, 1995. 192-193. 25 Az iparosok és a helyi társadalom viszonyáról lásd pl. Paládi-Kovács, 2000. 310-362. illetve Juhász, 2003. 39-58. 209
