Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Knézy Judit: Egy mezőváros céhes iratai
Knézy Judit A csurgói német illetve külső céh 1814-től vezetett bevételi és kiadási könyve jelzi, hogy „az döbbeni czéh kétfelé választásakor” mennyi volt a pénzük: azaz 45. ft 8 krajcár, kölcsönbe adtak különféle mestereknek 230 forintot. Az önállósodás jele volt az is, hogy 1815 júliusában készült el ennek a céhnek a korsója, 6 forintért vették.31 A külső illetve német céh tagjai között - bár szép számmal voltak köztük magyarok is - valószínű a német, cseh, morva céhtagok képviselték a többséget illetve a képzettebbeket. Rangosabbnak számított, mint a magyar. Ez abból is kitetszik, hogy Nagyváthy János temetésekor a külső céh tagjai ,^trófáltak” és el is temették. E szolgálatért Nyikos László számtartó 10 forintot fizetett a céh ládájába 1819. március 3-án.32 A reformkor kezdetén ezek között az iparosok között különállásuk, de indentitásuk jelzéseként is fontos volt, hogy valóban tudjanak németül. 1824-ben Bodnár István asztalost a Kis Társaságban a legények nem akarták „baisitzernek” bevenni, mert nem tudott németül.33 A csurgói külső céh iparosai közé 29 helység kézművesei tartoztak: Csurgón, Sarkadon, Alsókon Csentén kívül még 24 környező, de távolabbi helységek kézművesei számítottak ide: kovács, asztalos, pintér, bognár, asztalos, fazekas, pék vagy sütő, esztergályos, pék, kalapos, ács, szappanos, kötélgyártó, kőműves, lakatos, ács, festő, üveges, nyereggyártó, késes. A céhhálózatban lévő községek és mezővárosok többsége a csurgói uradalomhoz tartozott, de ezen kívül esett Böhönye, Szob, Surd, Sand, Szigetvár stb. 1828-ban a közeli Berzence iparosai kiváltak és új céhet alapítottak.34 Ha valaki egyik céhből átjelentkezett egy másikba, s ezt igazolni tudta - a rendeleteket betartva - az ún. taxának csak a felét kellett fizetnie, mint 1822-ben a taranyi kovács Kuzma Mihály, aki azelőtt az atádi céhbe tartozott, átjelentkezett a csurgói német céhbe.35 Ha valaki ún. vidéki mesternek számított és a céh központjában való mester, azaz „itthon való mester”, más megnevezés szerint „remekes mester” akart lenni és remeket készített, akkor ő is csak a fele taxát kellett, hogy fizesse, ezenfelül még azt, amit a hibákért kiszabtak rá. Lehetne vizsgálni pontos adatok alapján, hogy egy-egy helység ún. vidéki mesterei hányféle helység céhével lehettek kapcsolatban. A taxabefizetési könyvben többnyire szerepel, hogy honnan érkeztek az iparosok, kb. 1/3-uknál hiányzik ez, vagy bizonytalan. Azért még így is érdemes lenne feltérképezni. Igazolódni látszik, hogy a nagyobb céhközpontokból a kenyerüket megkeresni nem tudók újabb területek felé vándoroltak el. Sok esetben a letelepedő egy-két éven belül meghalt, vagy még abban az évben. 31SML IX. 3. Német céh kiadási és bevételi naplója 42. p. 32SML IX. 3. Protokollum ld. fent Kiadási és bevételi naplókönyve 50. p. 33 SML IX. 3. Protokollum ld. fent 50. p. 63. p. 34 SML IX. 14. A berzencei céh tagjai 1828-ig a csurgói céhekhez tartoztak. 35 SML IX. 3. Protokollum szigetvári pék, taranyi kovács 109. 200
