Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Knézy Judit: Egy mezőváros céhes iratai
Knézy Judit tozásaik befizetései is szerepeltek ezekben a pénztári naplókban. Ha az iparos elmaradt az árenda vagy más tartozása megfizetésével, vagy valami nagyobb kihágást követett el, az úriszékre is kerülhetett.24 A megyei közgyűlési jegyzőkönyvek tartalmazták általában a céh kiváltságokért történő folyamodások kérvényeit, indokait, a válaszokat, illetve a megkapott kiváltságlevelet. Nagyatád esetében ez 1775-ben történt.25 Fiatal, nőtlen iparos legényt szívesen soroztattak be a helység vezetői katonának. 1848-ban az önkéntesek között is volt sok iparos.26 Bánhidi Buries László az 1920-as évek végétől kutatott Atádon, nem talált céhiratokat. Helyszíni visszaemlékezések és még meglévő iratok alapján leírta, hogy a nagyatádi vegyes céh helyett később három testület működött. Az „öreg céhbe” tartoztak a szürszabók, szűcsök, sapkások, cserepesek stb azaz a legrégebben megtelepedett iparosok. Itt is volt „német céh”, ebbe szerveződtek a cipészek, szabók, kékfestők, kalaposok, asztalosok, fésűsök, késesek, akikről azt tartották, hogy jobbára Németországból, Ausztriából és Cseh területről érkeztek. A „kis céh” csak kevés szakma képviselőit gyűjtötte össze, mint a fazekasokat és bognárokat. A német céhnél Úr napján, csizmadiák vízkeresztkor, a tűzzel dolgozó iparosoknál Flórián napján szabadultak az inasok.27 Nagyatádon a Czinderyek erőteljesen ragaszkodtak ahhoz, hogy a céhek tagjai katolikusok legyenek, de a jobbágylakosság többsége is katolikus volt, nem úgy, mint Csurgón. A Festetics uradalom is foglalkoztatott a csurgói, keszthelyi iparosai mellett esetenként nagyatádiakat is (árokmetsző, borbély, bábos stb).28 A 18. század második felében Atád és Csurgó iparosai, vásárai, piacai kitöltötték a dél-somogyi területen azt a hiátust, amely a kaposvári és nagykanizsai fontosabb központok között maradt. A19. század második felében egészen az első világháborúig e helységek kézműveseinek szerepe megmaradt a céhek bomlása, a gyáripar fellendülése idején is. A helyi szükségletek csökkenését ellensúlyozta, hogy a Dráván túli, iparilag fejletlenebb, életmódjában konzervatívabb vidékek népcsoportjai szívesen vásárolták termékeiket, így vásári hálózatuk a déli területek felé kiszélesedett (szűcsök, szürszabók, bocskorosok, csizmadiák, fazekasok, asztalosok stb.). Vásárlóik közé tartoztak a Horvátországba a 19. század második felében kivándorolt és ott letelepedett egykori elszegényedett somogyi parasztok is. Az első világháborút követő határváltozások drasztikusan tönkretették a kisiparosoknak ezt a lehetőségét, és megkongatták felettük a harangot - írta Buries László.29 24 SML XIII. 8. Úriszék 8, doboz Nagyatád. 25 SMLIV. 1 .b jkv. 1776.663-672. A vegyes céh privilégiumlevél magyar nyelvű másolata megtalálható a MOL Acta mechanica es liber cehalium 1777. iratai között. Idézi Valentényi, 1909. 3. A felsorolt kézművesek neve nem egyezik meg az aláírókéval - ami sok esetben előfordult. 26 SML IV. 1 .e Insurrectiones 18. sz. Gőzsy 2001.201. 27 Bánhidi Burics, 1933. 52-55. Szent Flórián népszerűségére a tűzzel dolgozó kézművesek körében lásd Szulovszky, 2005. adatait. 329. 28 Knézy, 1997. 145-168. 29Bánhidi Burics, 1938. 55. 198
