Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Dóka Klára: A Pest-Pilis-Solt megyei céhek a 18. század első évtizedeiben
A Pest-Pilis-Solt megyei céhek a 18. SZÁZAD első évtizedeiben tímárok, szűcsök a nyers, a csizmadiák a kidolgozott bőrrel kapcsolatban egyeztek meg több helyütt: ha nagyobb mennyiség érkezik a városba, azt igazságosan osztják el egymás között. A ráckevei csizmadiák céhlevele szerint ha feldolgozásra alkalmas bőrt hoztak a városba, azt egymás tudta nélkül senkinek nem lehetett megvenni, a kialkudott ár alá nem lehetett ígérni.10 A mezővárosi körülmények között problematikus volt a megfelelő munkaerő biztosítása is. Az inasok felvételével, legények munkába állításával szinte minden céhlevél foglalkozott. A szentendrei tobakosok 1698-ban csak egy-egy inas felvételét engedték, a kalocsai szűcsök 1754-ben kikötötték, hogy csak két legényt lehet foglalkoztatni." Ha új legény érkezett egy-egy városba, azt az atyamester általában sor szerint állította munkába, az idősebb mesterek és a céh elöljárói olykor előnyöket élveztek. Általában megengedték, hogy egy-egy mester „meghívással” saját maga hozzon legényt, ilyenkor azonban sor szerint az atyamestertől nem kaphatott újat. Több céhlevél meghatározta a legények bérét, munkaidejét, a viselkedéssel kapcsolatos normákat, azonban a viszonylag kis létszám miatt legényszabályzatokkal csak a későbbiekben találkozunk. A céheknek a 16-17. században joguk volt arra, hogy termékeik árát meghatározzák, amit a városi tanács is elfogadott. Bár néhány esetben találkozunk a céhlevelekben bizonyos munkafolyamatok árának meghatározásával (pl. a molnároknál), azonban az árszabás lehetősége ebben az időszakban már nem volt meg a céhek számára, legfeljebb annyi szerepel a céhlevelekben, hogy kötelesek betartani a vármegyék vagy más szervek által kiadott limitációkat. Ez a hatóságok befolyásának egyik első, fontos lépése volt azon az úton, amelyen a testületek elvesztették szerepüket a munka szervezésében és irányításában, amely útnak végén a 18. század utolsó harmadában már az uniformizált céhlevelek álltak. 10MÓL Helytartótanács, A.M. l.No.5. 11 MÓL Helytartótanács, A.M. No. 10. 179
