Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Dóka Klára: A Pest-Pilis-Solt megyei céhek a 18. század első évtizedeiben
A Pest-Pilis-Solt megyei céhek a 1 8. SZÁZAD első évtizedeiben 1726: kecskeméti szűcsök, 1744: csizmadiák, 1749: óbudai molnárok, 1754: óbudai és szentendrei vargák. Érdekes kérdés annak vizsgálata, hogy a többi, saját céhlevéllel nem rendelkező testület mely főcéhtől vagy korábban megalakult testülettől vette át a kiváltságlevelet, és került vele alkalmanként filiális kapcsolatba. Mivel, mint jeleztük, Budán is éltek rác mesterek, a nemzetiségi kötődés miatt innen nyerték el 1696-ban a szentendreiek és ráckeveiek a szűcsök céhlevelét, hasonlóan megkapták a két szerb lakosú mezőváros szappanos mesterei 1715-ben a budai kiváltságokat, sőt innen származott a szentendrei paplanosok privilégiuma is. A legtöbb átvétel az 1600-as évek végén kiadott királyi kiváltságlevelekből történt. (Például a pesti kovácsok (1696), budai vargák (1695) Vácra, a budai mészárosok (1695) Ráckevére, a pesti csizmadiák (1695) Óbudára, Kalocsára, Vácra, budai társaik a ráckevei és szentendrei mestereknek, sőt a nagykőrösieknek adták át 1695-ben elnyert céhlevelüket. A főcéhek kiváltságai közül a budai takácsok 1725-ben kelt céhlevele volt a legnépszerűbb, amit Dunapataj, Kecskemét, Dunavecse, Szalkszentmárton, Vác, Ráckeve, Nagykőrös mesterei kaptak meg. Néhány testület távoli városból jutott kiváltságlevélhez. A váci magyar vargák 1695-ben átvették a tőlük távol élő, de hasonló mesterséget űző jászberényiek kiváltságait, 1733-ban ugyanők a révkomáromi csapók 1698-ban elnyert céhlevelét. Szintén Révkomáromból származott a váci szíjgyártók, nyergesek (1692), Győrből a szűcsök (1699) privilégiuma, míg a kecskeméti szűcsök a Bars megyei Oszlányból szereztek 1718-ban kiváltságlevelet. Utóbbi különösen érdekes, mert ebben az időben a szíjgyártóknak és a szűcsöknek már Pesten is voltak kiváltságaik. Minden bizonnyal a privilégium átadásáért fizetendő összeg is szerepet játszott az ilyen távoli kapcsolatok kiépítésénél. Mivel Kecskeméten és Nagykőrösön a 17. században általában folyamatos volt a lakosság, ugyan nem királyi kiváltságlevéllel, de működtek a céhek is. Ezek egy része, mint említettük, a nádortól kapott saját céhlevelet, vagy ebben az időszakban is más városoktól kérte azt el. A nagykőrösi magyar vargák megszerezték az óbudaiak 1662. évi céhlevelét, kecskeméti kovácsok a nagyváradiak 1481-ben kelt, majd az erdélyi vajdától megerősített 1633. évi privilégiumot kapták meg. Szintén e város csizmadiái a ráckeveiek 18. század elejére feledésbe merült 1656. évi nádori kiváltságleveléhez jutottak hozzá, és az aranyművesek megszerezték debreceni társaik városbírótól származó, 1557-ben kelt céhlevelét. Szintén a debreceni mesterek voltak az adományozók a nagykőrösi és kecskeméti szappanosok esetében, akik szintén a várostól nyert, 1642. évi céhlevelüket nyerték el.5 Ha a céhek belső viszonyait, illetve a kétkezi munka szervezésében, irányításában játszott szerepét szeretnénk vizsgálni, elsősorban a kis számú saját céh5MÓL Helytartótanács, A.M. l.No.5. 177
