Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)

Gyulai Éva: Szabómesterség és céhes ipar a 16-18. századi Északkelet-Magyarországon

Gyulai Éva A céhládákon kívül a miskolci behívótáblákon is megjelenik a szabóolló, ugyancsak a mérőrúd társaságában,74 akárcsak a kassai céh pajzs alakú sárgaréz jelvényén, ahol két oroszlán tartja az értékes szerszámot, amely fölé itt is a gomb- lyukazó árt mintázták meg.75 A csuklós szabóolló két 19. századi példánya fennmaradt a kassai szabók ha­gyatékában, s jól látható, hogy formája a középkor vége óta nem változott, amint a szabók technikája, felszereltsége és többi munkaeszköze, kelléke (vasaló, tü, gombostű, szabótábla vagy asztal, mérőrúd, cérna) sem módosult az évszázadok alatt.76 A kézműipari eszközök beszerzéséről hallgatnak a források, de mind a nyíró, mind a szabóolló esetében feltehetően külföldi, főként osztrák műhelyekben gyár­tották és vásárokon árulták ezeket a többi olcsó és ugyancsak a stájer hámorokból származó vaseszköz, leginkább a kések között, bár ismert a habán késes mesterek működése Sárospatakon. A vasalókat minden bizonnyal helyi kovácsok öntötték, míg a tűt, gombostűt Kassán is készített a helyi céh a 17. században.77 A szabómesterséget a nagy felvevőpiac mellett éppen alacsony rezsije tette vonzóvá, hiszen a céhjelvényeken ábrázolt eszközökön kívül alig kellett egyéb szerszám hozzá, ráadásul külön műhely nélkül, otthon is végezhető volt. A szabómesterség munkafázisaira, munkaeszközeikre alig maradt fent forrás a régióban, ezért igen értékes az európai művelődéstörténet egyik becses forrá­sa, Comenius Orbis sensualium pictus c. először 1658-ban megjelent tankönyve, melyet sárospataki tanárkodása során készített a morva származású neves peda­gógus. A világ első képes tankönyve a látható világ számos jelensége mellett a korabeli mesterségeknek is szánt egy-egy metszetes képet és rövid leírást, s ezek­ből a szabóműhely korabeli képét és eszközkészletét, sőt a mesterség munkame­netét is ismerjük: ,pt szabó fölmetélli a posztót az ollóval és öszvevarrja a tűvel és cérnával. Azután megtéglázza a varrásokat a téglázó vassal (= vasalóvalj.”78 A szabás-varrás-vasalás hármas munkafolyamata nemigen változott az évszázadok alatt. Comenius fametszetén a szegényes 17. századi szabóműhelyben a mester nagy szabóasztalon vagy táblán szabja a posztót, a szoba berendezéséhez tartozik még egy kályha (ahol feltehetően a vasalót is melegíti), illetve egy kerek emel­vény, melyet egy kisszéken ülő és éppen varró inas foglal el. A műhelyben nincsen tárolóbútor, a félkész és elkészült ruhadarabok a falon lógnak szögeken. Egy évszázaddal később a rozsnyói szabók is megjelenítik mű­74 Szabó céh 1733. év HÓM TGY 54. 4600., 1838. év HÓM TGY 53. 757. 1., 1812. év 53. 4601. 1., Szürszabó céh 1869. év 53. 759. 1. Közli: Bodó, 1968. passim 75 VSM F 6636. 76 VSM H 66. 151, H 56.357 77 Kemény, 1904. 78Comenius, 1658 [1959], 152. 168

Next

/
Thumbnails
Contents