Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Gyulai Éva: Szabómesterség és céhes ipar a 16-18. századi Északkelet-Magyarországon
Gyulai Éva jött létre még a 15. században,23 s 1555-ből fennmaradt pecsétnyomója is.24 A sárospataki pecsétnyomó ábráján minden bizonnyal a saját maga által készített rövid szűk felsőruhában és bő nadrágban ábrázolt szabó egyik kezében csuklós szabóollót, másikkal mérőrudat tart, a címerpajzs baloldalán pedig a juhnyíró ollóhoz hasonló kengyeles posztónyírő olló látható. A durva posztó bolyhát lenyíró súlyos nyírőolló képe mutatja, hogy a legtöbb korai szabó céhhez hasonlóan, Sárospatakon is ugyanazok nyírták le a bolyhos posztó bolyháit és tették alkalmassá a szabásra, mint akik ki is szabták a lenyírt és simává, puhává tett anyagot. A nyírok nem tévesztendők össze a kassai és jászói céhlevélben is említett posztómetszőkkel (pannicidi), akik csak felszabták a posztóvégeket, de ruhát nem varrtak. A rimaszombati szürszabó céh 19. századi pecsétnyomóján is együtt szerepel a szabó- és a nyírőolló.25 A posztónyírők nemcsak új posztókat nyírtek, hanem a régi ruhák felújítása is az ő dolguk volt, mégpedig úgy, hogy a ruhákat kifordították, kartolták s úgy nyírték.26 A nyírok egy része e szerint, akárcsak a szabók foltozással és átalakítással foglalkozó képviselői, a javító-szolgáltató ipart művelték. 1633-ban Kassán 25/20 dénárért fordítottak és nyírtek „egy öreg ó mentét és egy ó dolmányt”. A sárospataki szabók Zemplén másik gazdasági és kézműves központja, Újhely szabóival együtt kaptak 1569-ben a pataki város tanácstól céhlevelet, vagyis engedélyt és szabályzatot működésükhöz.27 A pataki tanácsnak 1572-től már királyi privilégium (megújítva 1578-ban) engedélyezte a céhállítás jogát,28 ami arra mutat, hogy a Bodrog vidékén élő kézművesek egyre inkább együttesen akarták a konkurenciát kiszorítani, a vásárokban, az eladásban és anyagbeszerzésben előnyökhöz jutni. A sárospataki főbíró, János deák és az esküdtek Patak és Újhely szabóinak együtt állítottak ki privilégiumot 1569 Virágvasámapján, miután a pataki vár provizora, Soklyósi András is beleegyezett, s ezt az oklevelet a két szomszédváros szabói még ugyanabban az évben Lőrinc napkor Kassán megúj irtatták Bornemisza Gergely Csanádi püspökkel és leleszi préposttal. Ezt a szabályzatot a 17. században a földesasszonyok is átírták és megerősítették, előbb Lorántfíy Zsuzsanna 1650-ben, majd menye, Báthori Zsófia 1661-ben.29 A statútumot magyar nyelven újította meg a céh 1702-ben, majd 1724 karácsonyán Dobai Szabó György és Török Szabó János céhmestersége idején.30 A 23 Domonkos, 1997. 26. 24SRKM ltsz. C 1971. 1. Közli: Bodó, 1970. 40. kép és Nagybákay, 1997. 25. kép 25 Pecsétnyomata: HÓM HTD I. 86. 6. 22. 26 Kerekes, 1901.482. 27 Németh, 1982. 218. 28SFL IV. 1001/b 60/73 29SFLIV. 1001/b 103. doboz 60/76 (Báthori Zsófia, Patak vára, 1661. ápr. 5. eredeti oklevél), 60/38 (másolat), SRKLA/II/347/2 (1702. Magyar nyelvű fordítás és megújítás), Kee V. 1. (1724. Magyar nyelvű fordítás és megújítás) 30 SRKL SRKL A/II/347/2, Kee V. 1. 154
