Szűts István Gergely: A műhelytől a szalonig. A Herendi Porcelánmanufaktúra a Monarchia idején - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 24. (Veszprém, 2011)

VIII. Egy gyártulajdonos mindennapjai - Magánélet mozaikok

évben számos alkalommal alakult ki nézeteltérés közte és a budapesti igaz­gatóság között. Konfliktusokkal terhelt üzleti ügyei mellett, azonban a polgári életben számos esetben tett tanúbizonyságot önzetlenségről és áldozatválla­lásról. Például egy 1918 őszén kelt levelező lap szerint bécsi unokaöccsének esetleges adoptálásáról egyeztetett rokonaival. Mivel azonban az ügyről egyéb helyen nem esett szó, és Farkasházy Jenő hagyatéki irataiban testvérein kívül más kedvezményezett nem szerepel, feltételezhető, hogy a gyermek végül még­sem került hozzá.191 A nőtlen és gyermektelen művész önzetlenségéről és a csa­lád iránti szeretetéről tesz tanúbizonyságot, hogy a háború utolsó hónapjaiban nehéz helyzetbe került rokonain a tőle telhető módon igyekezett segíteni. Két évvel később, 1920 januárjában ismét egy családi ügyben vállalt szere­pet. A Budapest Fővárosi Árvaszék iratai között fennmaradt Farkasházy Jenőnek az első világháború során árván maradt, elmebeteg rokona gyámsága kapcsán folytatott levelezése.192 A rövid, néhány soros irat arra enged következtetni, hogy az agglegény rokon vállalta a szanatóriumi kezelés alatt álló ifjú jogi és személyiségi ügyeinek felügyeletét. A töredékesen fennmaradt források sajnos ebben az esetben sem adnak lehetőséget arra, hogy az ügy további részleteit tisztázhassuk. Van viszont egy olyan eset, ahol szerencsénkre a szereplőkön kívül több más információ is ismert. A háborút követő években Farkasházy Jenő úgy tűnik nemcsak rokonain, hanem több esetben számára idegen emberen is igyekezett segíteni. így történt 1921-ben is, amikor egy herendi diáklány tanulmányainak támogatására tett ígéretet, amelyet aztán egészen haláláig meg is tartott. A faluban élő és korán árván maradt Buchwald Katalint a veszprémi Angol- kisasszonyok Intézetében helyezte el és évi rendszerességgel utalta az iskolázta­táshoz szükséges pénzösszegeket. Halálát követően az utolsó éves gyermek tanulmányai azonban veszélybe kerültek, ám barátainak, Horváth Béla193 és Várady Gábor ügyvédeknek köszönhetően sikerült meggyőzni unokaöccsét, Farkasházy Zsigmondot, hogy támogassa rokona „gyámleányának” taníttatását. Az ügy végül az ő segítsége nélkül is megoldódott, hiszen az Angol- kisasszonyok meghitelezték a tandíjat, cserébe annak tanítás formájában való törlesztéséért. Ennek köszönhetően Farkasházy Jenő gyámolítottja sikeresen fejezhette be tanulmányait a veszprémi intézményben. 191 VeML XI.46.b.dd.l3.tétel. 1918. 192 Budapest Főváros Levéltára IV. 1411 .b. Budapest Székesfőváros Árvaszékének iratai, Általá­nos iratok 491/1920. 193 Horváth Béla (1878-?) jogász, politikus. Veszprém város főügyésze, 1905 és 1921 között pedig a Veszprém vármegye című lap szerkesztője volt. 93

Next

/
Thumbnails
Contents