Szűts István Gergely: A műhelytől a szalonig. A Herendi Porcelánmanufaktúra a Monarchia idején - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 24. (Veszprém, 2011)
Bevezető
és biográfia mezsgyéjén haladt volna, azonban az időközben előbukkanó források módosították ezt az elképzelést. Az írás keretét ugyan továbbra is a Herendi Porcelánmanufaktúra kronologikus története adja, azonban az eddig megszokott porcelán, mint tárgy technika- és művészettörténeti értelmezése helyett más nézőpontok kerültek előtérbe. A gyár történetét nem az elkészített áruk esztétikai, művészi értéke, hanem egy új szempont szerint, annak mindennapi működése alapján közelítettük meg. Ennek megfelelően a Farkasházy (Fischer) Jenő által 1896 és 1926 között vezetett gyár történetének megismerésekor elsősorban a vállalat pénzügyi helyzete, társadalmi és kereskedelmi kapcsolatai, valamint értékesítési politikája került a figyelem középpontjába. A kutatást nehezítette, hogy mind a tágabb téma, tehát a magyar porcelánipar- és kereskedelem, mind pedig Herend Monarchia korabeli története alig kutatott, emiatt szakirodalom szinte egyáltalán nem áll az érdeklődő rendelkezésére. Ennek következtében a könyv nagy része primer levéltári forrásokra épül. Fontos kiegészítést jelentenek azok a bécsi alapkutatásból szerzett információk is, amelyek a századforduló császárvárosának piacán helyezik el a herendi porcelángyár termékeit. Az itt közölt információk csak nagy vonalakban szólnak azokról a kereskedelmi és társadalmi kapcsolatokról, amelyek részletes vizsgálatára egy hosszabb feltáró munkát követően kerülhet majd sor. Mivel a korabeli nagy porcelángyárakkal szemben Herendet a vizsgált időszakban egyszemélyes vezetés jellemezte, ezért óhatatlanul egybefonódott a tulajdonos magánélete és a manufaktúra működése. Az egyes fejezetek így egyszerre szólnak Farkasházy (Fischer) Jenő és vállalkozása hétköznapjairól. Itt kell megjegyezni, hogy a könyvben kétféleképpen szerepel a tulajdonos neve. Ennek oka, hogy 1904-ben magyarosította nevét, ezért az ezt megelőző időszakot tárgyaló részekben Farkasházy (Fischer) Jenő, míg az 1904-et követő évek bemutatása során Farkasházy Jenőként szerepel. A könyv az egyes résztémák elemzése és tágabb összefüggések keresése helyett most „csak” egy átfogó képet igyekszik nyújtani a Herendi Porcelán- manufaktúra történetének eddig kevésbé ismert időszakáról. Reméljük a kötet végére az olvasó egyre több új részletet ismer meg, vagy éppen ellenkezőleg, még több kérdés merül fel benne a porcelánok titokzatos múltjával kapcsolatban. Balatonfüred, 2011. szeptember 8
