Szűts István Gergely: A műhelytől a szalonig. A Herendi Porcelánmanufaktúra a Monarchia idején - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 24. (Veszprém, 2011)
VI. A porcelán útjai - A Manufaktúra kapcsolathálói - Reklám
hozták létre, hogy aztán az egész kontinenst behálózva szállíthassák üzletfeleik csomagjait.128 A töredékesen fennmaradt kereskedelmi levelezés alapján úgy tűnik, Farkasházy valamikor a századforduló táján dönthetett úgy, hogy a készáruk szállításával professzionális cégeket bíz meg. Igaz ugyan, hogy korábban is kapcsolatban állt szállítmányozással foglalkozó vállalkozásokkal, ám ezek főként alapanyagokat szállítottak számára. 1903 márciusában viszont kimondottan a késztennékek gyors és biztonságos célba juttatása miatt vette fel újra a kapcsolatot a Schenker céggel. Sajnos ezekből az évekből mindössze néhány levél tudósít a két fél kapcsolatáról, azonban egy másik bécsi szállítmányozási cég, a Heim & Allerhand részletes számlái alapján végig tudjuk követni a porcelánok útját a csomagolástól egészen a megrendelő ajtajáig.129 Az 1903 augusztusában kiállított okmány szerint Herendről 122 kg porcelánt szállítottak a párizsi Louvre Nagyáruházba. A számlán felsorolt tételek alapvetően két egységre, a Monarchián belüli és kívüli költségekre oszlottak szét. Az első esetében a porcelánok biztonságos csomagolása 15, a Bécsig szóló szállítólevél 6 koronába, míg a magyar statisztikai adatok kitöltése 20 fillérbe került. A császárvárosból a francia fővárosba való szállítás 22, míg a súlyjegyzékek, szállítólevek és egyéb statisztikák elkészítése 3 korona 40 fillérbe került. Farkasházy (Fischer) Jenő tehát összesen majd 47 koronát fizetett a közvetítő cégnek. Érdekes megfigyelni, hogy a több mint ezer kilométeres út alig került többe, mint a porcelántárgyak megfelelő csomagolása. A biztonságos szállítás az ilyen törékeny és sérülékeny áruk esetében elsődleges szempont volt, nem csoda, hogy a gyártó, a szállító és a megrendelő közötti legtöbb vitás ügy éppen ezek miatt keletkezett. A szaporodó esetek miatt 1911 -ben a Kereskedelemügyi Minisztérium is foglalkozott a kérdéssel, miután a szakmai szervezetek egyre gyakoribb károkról számoltak be a Budapestre érkező és onnan távozó árukkal kapcsolatban.130 Reklám Farkasházy (Fischer) Jenő tanulmányai és szakmai útjai révén Európa-szerte ismert szakembernek számított, így késztermékei egy részét kapcsolatain keresztül, míg a többit az imént említett viszonteladókon keresztül tudta vásárlóihoz eljuttatni. Ez azonban a kiélezett konkurenciaharcban már kevésnek bizonyult, ezért a tulajdonos a reklám különböző eszközeit is igyekezett 128 Matis-Stiefel 1995:51. 129 VeML XI.46.b.cc. 22. tétel Kereskedelmi levelezés osztrák és német cégekkel 1903. A cég központja Bécs I. kerületében, a Salvatorgasse 11. szám alatt volt. 130 Magyar Üveg- és Agyagipar 1911.10.5. 67
