Szűts István Gergely: A műhelytől a szalonig. A Herendi Porcelánmanufaktúra a Monarchia idején - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 24. (Veszprém, 2011)
VI. A porcelán útjai - A Manufaktúra kapcsolathálói - A császárváros fényei
kereskedések mellett tehát megjelentek a széles árukínálattal rendelkező nagy- vállalkozások is. A századforduló táján, ha Berlinnel és Párizzsal nem is azonos mértékben, de a császárvárosban is óriási áruházépítési hullám kezdődött. Ennek köszönhetően a belvárosban is sorra megjelentek azok a több emeletes, impozáns épületek, amelyek folyamatosan vonzották az előttük elsétáló járókelőket.1'0 Nem meglepő, hogy Farkasházy Jenő is megpróbált Bécs felé nyitni, hiszen felmérve az európai porcelánpiaci lehetőségeket, Párizs mellett ez lehetett az a hely, ahol forgalomra számíthatott. Nagyapja kapcsolatait újraszőve jó néhány viszonteladónál sikerült elhelyeznie termékeit. Ennek köszönhetően, igaz eltérő intenzitással, de a herendi porcelánok az első világháború végéig jelen voltak a város kereskedelmi központjának számító Kärtnerstrasse, Mariahilferstrasse, Kohlmarkt és a Graben díszmüárú üzleteiben és áruházaiban. Az üzleti partnerek közül érdemes kiemelni a már említett Emst Wahliss kereskedőt és áruházát, amely ezekben az évtizedekben a legjelentősebb porcelánüzletnek számított. Az ötemeletes épület kiállító tereiben több ezer porcelán, üveg és egyéb díszműáru sorakozott.120 121 Ez a színpompás luxus pedig valósággal vonzotta az utcán sétáló és nézelődő embereket. A századforduló táján tapasztalható kedvező fogyasztási mutatók leginkább annak voltak köszönhetőek, hogy a luxus termékek már nemcsak a bécsi elit, hanem a polgárság számára is elérhető közelségbe kerültek.122 A közép-európai nagyvárosok közül, beleértve Berlint és Budapestet is Bécsben volt a legnagyobb az igény a míves dísztárgyakra. Ezt csak erősítették a századforduló táján rohamosan fejlődő energiahordozók, esetünkben az elektromos áram, amely számos kiegészítő termék gyártását segítette elő.123 Gondolunk itt elsősorban azokra a hamar nagy sikert arató szecessziós porcelánlámpákra, amelyek ugyan Herendet nem érintették, ám fogyasztástörténeti szempontból mégis fontos mérföldkőnek számítottak. A bécsi értékesítést természetesen nem szabad túl értékelni, hiszen a Monarchia központjában a jelentősebb porcelángyárak olyan jól kiépített üzlettel és professzionális viszonteladói hálózattal rendelkeztek, amelyekkel egy magyarországi manufaktúra nem vehette fel a versenyt. A piac jól láthatóan telített volt, ezen csak tovább „rontott” a híres Wiener Werkstätte 1903-as megalapítása.124 A bécsi művészekből létrejött alkotó csoport gyorsan jelentős sikereket ért el a városi polgárság körében népszerű szecessziós alapú dísztárgyaival, ékszereivel, bútoraival és persze porcelánjaival. Bár 1907-től egy rövid időre az ő értékesítésük is visszaesett, ám az első világháborút megelőző években újra a bécsi polgárok egyik legfontosabb gyártójának számítottak. 120 Lehne 1990: 3. 121 Lehne 1990: 130. 122 Lehne 1990: 72. 123 Haslinger 1996: 134. 124 Schweiger 1982. 64
