Szűts István Gergely: A műhelytől a szalonig. A Herendi Porcelánmanufaktúra a Monarchia idején - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 24. (Veszprém, 2011)
VI. A porcelán útjai - A Manufaktúra kapcsolathálói - Budapest
-----------------------------------------------------------------------------------------------Az itt felsorolt esetek jó példák arra is, hogyan nőtt a kereslet az arisztokrata és nagypolgári szalonok után a felfelé törekvő középosztály köreiben egy-egy reprezentatív alkotás iránt. A dísztárgyak, így a herendi porcelánok iránti igény hamarosan a polgárosodás, a középosztályi lét egyik fontos fokmérője lett. A fix jövedelemmel bíró, felsőbb fizetési kategóriába tartozó alkalmazottak mellett a polgári mentalitást követő, sikeres iparosok és kereskedők is igyekeztek lakásaikat értékes porcelánokkal és dísztárgyakkal berendezni. Ezek a tárgyak nem elsősorban a család anyagi jövedelmének gyarapítására, hanem sokkal inkább annak reprezentációjára szolgáltak. A háborús évek alatt némiképpen változott a helyzet, hiszen a piacon tapasztalható hiány és a romló gazdasági helyzet egyre inkább tárgyi értékük került előtérbe. Ezekben az években tehetősebb polgárok, kereskedők előszeretettel fektették tőkéjüket herendi dísztárgyakba, így például 1915-ben a bécsi és budapesti elit körökben is közkedvelt asztalosmester és lakberendező Schmidt Miksa, 1918-ban pedig az ugyancsak ismert bútorműves, Keresztes Béla rendelt étkészleteket Herendről.106 Schmidt esetében érdekes, hogy a megrendelésből végül csereüzlet lett, ugyanis időközben Farkasházy Jenő is kifejezte igényét egy díszes bútordarab iránt.107 A megrendelői kör a századfordulót követően tehát folyamatosan bővült, ez azonban nem feltétlenül járt együtt a mennyiségi mutatók és a bevételek növekedésével. Pontos adatokat azért nem tudunk közölni, mert a töredékesen, egy- egy évről fennmaradt kimutatásokba, úgy tűnik, nem minden tranzakciót jegyzett fel a tulajdonos. Farkasházy (Fischer) Jenő az 1900 és 1903 között elszállított termékekről olyan belső feljegyzéseket készített, amelyekbe bizonyos okok miatt csak a nagyobb külföldi és hazai üzleteket tüntette fel. Emiatt ezek csak részben tudósítanak az egy-egy esztendőben megrendelt és elkészült alkotások számáról. A párizsi és bécsi törzsvásárlók, viszonteladók és tranzit vállalatok mellett érdemes kiemelni egy fővárosi, állandó kuncsaftnak számító üzleti partnert is. Ő nem volt más, mint az 1884-ben Magyarországra költöző genfi cukrászmester, Gerbeaud Emil, aki néhány év leforgása alatt megreformálta, és új alapokra helyezte a magyar édességipart.108 Belvárosi cukrászdája számára számos-.■Hí* ü6 VeML XI.46.b.cc. 10. tétel. 1915., 1918. 107 Schmidt Miksa nagyvállalkozóról bővebben. Horányi 2001.; Rostás 2010. Itt kell megjegyezni, hogy a bécsi székhelyű, a Monarchián belül jól ismert Friedrich Otto Schmidt céggel jóval korábbra nyúlik vissza kapcsolata. 1903-ban például Schmidt Miksa egy lakberendezési munkája kapcsán fordult segítségért, az ismert művészhez, Farkasházy (Fischer) Jenőhöz. 108Gerbeaud Emil (1854-1919) Apja, egy Genf melletti kisvárosban volt cukrászmester. A szakmát gyermekkorától testközelből ismerő ifjú, feleségül is egy csokoládégyáros lányát, Esther Ramseyert választotta. Kezdetben németországi, franciaországi és angliai cukrászüzemekben dolgozott, mígnem 1879-ben Saint Etienne-ben nyitott önálló üzletet. 1884-ben hívták Magyarországra, ahol a méltán híres Kugler Henrik társa lett. A következő években bővítette budapesti vállalkozását, csokoládégyárat nyitott és üzlete a legismertebb lett a belvárosban. 60
