Szűts István Gergely: A műhelytől a szalonig. A Herendi Porcelánmanufaktúra a Monarchia idején - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 24. (Veszprém, 2011)

V. Sikerek és kudarcok az első világháború előestéjén - A gyártó és megrendelő szeszélyei

35*

E mellett gyakori konfliktusforrásnak számított még a selejt meghatározásának kérdése is. Ilyen sérülékeny és értékes áruk esetében óhatatlan előfordulhatott, hogy a gondos csomagolás ellenére a szállítás során komoly sérülések keletkeztek. Erről persze legkevésbé a megrendelő tehetett. A gyártó felelőssége volt, hogy a megfelelő minőségű árut szakszerűen csomagolja, majd egy harmadik fél által eljuttassa a címzetthez. A rendezetlen és nem egyértelmű szabályozás miatt a szállítás közben történt károk kapcsán természetesen komoly viták és olykor peres ügyek is keletkeztek.

Farkasházy Jenő kétlakisága, illetve hosszú európai útjai sem váltak minden esetben az üzlet előnyére. Különösen nagy problémát jelentett ez akkor, amikor a hónapokig távol tartózkodó tulajdonos csak távirat útján tájékozódott az aktuális állapotokról. 1907. január 12-én több heti párizsi távoliét után félve írt barátjának, Hubay Jenőnek a feltételezett otthoni állapotokról. „Most csomagolok, holnap búcsúlátogatásokat teszek és este elutazom. Mi vár rám otthon arra gondolni sem merek, hatodikán kellett volna otthon lenni, semmi levél, semmi hír.90 Távolléte alatt, amennyiben volt megrendelés a termelés nem állt le, de ilyen esetekben előfordulhatott, hogy a levélben érkezett megkeresésekre hazatértéig senki sem válaszolt. Mindez persze fordítva is igaz lehetett, hiszen több alkalommal éppen a megrendelő hallgatott vagy éppen halogatta korábbi vállalásait. Trojkó György tatai ügyvéd feleségének 1912 szeptemberében kelt levele éppen ez utóbbiról tanúskodik. „Még a tavasszal, midőn szerencsénk volt, említettem, hogy a servicémből több féle hiányzik, és szeretném a hiányzó darabokat utána csináltatni... eddig csak mindig maradt a dolog, de most midőn télen a társas összejövetelek ideje közeleg, szükség lesz a terítékre. ”9i A megrendelő ez esetben mindössze három hónapot szánt arra, hogy Farkasházy meglévő porcelánkészletét kijavítsa, majd pótolja az abból hiányzó darabokat. Természetesen ilyen szűk határidőt még egy Herendnél nagyobb kapacitással bíró gyár sem tudott volna vállalni.

Az előzőekben megfogalmazott problémák ellenére a herendi márka, mind a szakmai mind pedig a hazai és külföldi arisztokrácia, polgárság körében továbbra is megbecsültségnek örvendett. Ezt erősítette, hogy az 1911-es Torinói Világkiállításon újabb sikereket ért el a tulajdonos, művész egyedi modelljeivel.92 Ezek után természetes, hogy a megrendelők, a porcelántárgyakért rajongók kíváncsiak voltak arra, hol és hogyan készülnek ezek a remekművek. Mivel Herend a magyar fővárostól több mint száz, de más központoktól, így Győrtől vagy éppen Székesfehérvártól is viszonylag távol feküdt, ezért elzártságából fakadóan még nagyobb misztikum lengte körül. Természetesen közel sem volt olyan elzárt helyen, mint ahogy azt sokan gondolni vélték,

90 OSZK, Kézirattár 73/164. 1907.

91 VeML XI.46.b.cc. 10. tétel. 1912.

92 Bállá 2003: 173.

51