Szűts István Gergely: A műhelytől a szalonig. A Herendi Porcelánmanufaktúra a Monarchia idején - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 24. (Veszprém, 2011)
IV. A porcelánmanufaktúra újjáalapítása és az első évek nehézségei - Mindennapi nehézségek
f tése hatalmas feladatot jelentett. Külföldi, elsősorban szakmai tapasztalatai a hazai tőkehiányos gazdasági közegben nem, vagy csak nagy pénzügyi szakértelemmel párosulva lehettek volna hasznosíthatóak. Meissen és Sévres, mint a porosz és a francia állam által támogatott nemzeti porcelángyárak mintája Magyarországon nem vált követendő példává, így Farkasházy (Fischer) magánvállalkozóként volt kénytelen készülni az 1900-as párizsi világkiállításra. Az új tulajdonos már az átvétel pillanatában leszögezte, hogy a következő években a rendelkezésre álló tárgyi eszközök miatt Párizs mellett alig tud majd megrendelésekre koncentrálni. A támogatások hiánya valamint az előre nem látható problémák miatt végül mégis vállalt megrendeléseket, de egy év alatt ebből így is alig 1000 forint bevétele származott. A következő években valamelyestjavult a helyzet, köszönhetően annak, hogy a tehetős fővárosi körökben Herend még mindig jól csengő márkanévnek számított. Az egyéni megrendelések mellett kétségkívül a budai királyi palotába korábban szállított készletek kiegészítő munkái számítottak a legnagyobb feladatnak.63 A Herenden gyártott étkészletek és más dísztárgyak pótlására az udvar az új tulajdonost kérte fel. Ez a megkeresés az addigi legnagyobb és legtöbb sikerrel kecsegtető feladatnak számított. Farkasházy (Fischer) Jenő alig fél év alatt elkészítette a közel kétszáz darab porcelántárgyat, és 1899 őszén el is szállította azt a királyi palotába. Ezért a munkáért nem mellékesen nagyobb bevételre tett szert, mint a teljes első év megrendeléseiből. A megkeresések, annak ellenére, hogy a párizsi előkészületek miatt jó néhányat nem tudott időben teljesíteni folyamatosan érkeztek. A Nemzeti Casino például már 1897 végén tárgyalásokba kezdett egy nagyobb szerviz ügyében, ám leveleikből úgy tűnik, hogy a gyártónak csak egy évvel később sikerült konkrét árajánlatokkal szolgálnia.64 A szerviz végül elkészült, ám e hosszas ügymenet kétségkívül nem tett jót a cég megítélésének. A vállalat pénzügyi forgalmának kiadási és bevételi mutatói a növekvő megrendelések ellenére meglehetősen aránytalanok voltak. 1897-től kezdve szinte havi rendszerességgel kellett járásbíróságokon és a törvényszékeken megjelennie az ellene indított adóssági perekben. A nagy hitelezők, így a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank és a magyar állam mellett jelentős hátralékot halmozott fel különböző kereskedelmi cégekkel, a beruházást végző mesteremberekkel, a vállalkozás ügyvédeivel és külföldi antikváriusokkal szemben. Ez utóbbi azért is érdekes, mert a műtárgy és könyvgyűjtő Farkasházy (Fischer) Jenő még ilyen nehéz anyagi helyzetben sem volt hajlandó lemondani szenvedélyéről. Adósságainak nagyságrendjéről képet kaphatunk Pilitz Antal veszprémi ügyvédnek 1896 és 1899 között végzett munkáit összegző kimutatásából.65 E szerint ez idő alatt a porcelángyár tulajdonos művész majd 27 ezer forint 63 VeML XI.46 b.cc. 1. tétel. A budai királyi vár porcelánkészletével kapcsolatos iratok. 64 VeML XI.46 b. cc. 2. tétel. Kereskedelmi levelezés a Nemzeti Casinóval. 65 VeML XI.46.b.aa. 16. tétel. Költségjegyzék részlet a vállalat kiadásairól és bevételeiről. 38
