Szűts István Gergely: A műhelytől a szalonig. A Herendi Porcelánmanufaktúra a Monarchia idején - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 24. (Veszprém, 2011)
III. Farkasházy (Fischer) Jenő élete 1896 előtt - Párizs-Budapest
A frissen végzett művész azonban haza kívánt térni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy 1887-ben haszonbérleti szerződést ajánlott a nagyapja herendi gyárát néhány éve tulajdonló részvénytársaság számára. Mivel ebben az időben a minőségi porcelángyártásra a pécsi Zsolnay gyáron kívül csak itt lett volna lehetőség, az elutasító válasz és a csalódás miatt mégis külföld felé vette az irányt. Az 1880-as évek végén több német és osztrák porcelángyárral is tárgyalásban állt, közülük úgy tűnik a Berlin melletti Wusterhausen volt a legkomolyabb. Nem tudni végül létrejött-e közöttük a megállapodás, ám annyi bizonyos, hogy ezekben az években számos külföldi szakmai utat tett Európa-szerte. Farkasházy (Fischer) Jenő szorgalmának és kitartásának köszönhetően hamarosan az európai tudományos élet ismert alakja lett. 1895-ben például frissen készült tanulmányát küldte el a szakmai körökben jegyzett Illustrierten Zeitung in Leipzig főszerkesztőjének. Emellett újabb könyv kéziratán is dolgozott, amely a 15-16 századi Itáliában élő híres reneszánsz müvészcsalád- ról, a firenzei Della Robbiákról szólt. Ennek feltárásához végiglátogatta Európa jelentősebb gyűjteményeit, jegyzékei alapján úgy tűnik Itália mellett megfordult Londonban, Berlinben, Kölnben és természetesen a francia fővárosban is.41 A párizsi akadémiáról kikerült művész karrierje tehát felfelé ívelt, és az 1890-es évek közepéig úgy tűnt, hogy a művészettörténet terén szerzett tudását valamelyik európai város tudományos életében fogja kamatoztatni. Mivel azonban szellemi tőkéjét a gyakorlatban is szerette volna kamatoztatni, ezért továbbra sem tett le arról, hogy azt előbb-utóbb valamelyik porcelángyárba szerződjön. A nagy álom természetesen továbbra is a herendi gyár visszaszerzése maradt. A Fischer Mór visszavonulása óta csak vegetáló gyár sorsát folyamatosan nyomon követő utód 1893-ban látta ismét elérkezettnek az időt arra, hogy a csődöt jelentő Részvénytársaságnak ajánlatot tegyen. Kísérlete azonban ez alkalommal is kudarcot vallott, és ismét nem sikerült nagyapja örökségét, még bérlőként sem visszaszereznie. Az újabb sikertelenséget követően már nem külföldet, hanem Magyar- országot, azon belül is az Ungvári Porcelángyárat választotta. 1895-ben műszaki igazgatónak nevezték ki a gyárba, ahol azonban alig egy évig látta el a reá bízott feladatokat. Ungvárra kerülése természetesen nem jelentette az európai tudományos és művészi élettel való szakítást, hiszen ez idő alatt is rendszeresen levelezett például a Meisseni Porcelángyárral, sőt szabadidejében itt is könyvének kéziratán dolgozott. A millennium évében aztán napvilágot látott a Della Robbia család életéről szóló írása, amelyhez többek között a Francia Nemzeti Múzeum igazgatója is őszintén gratulált.42 4' Bállá 2003: 296. 42 Farkasházi Fischer 1896.
