Szűts István Gergely: A műhelytől a szalonig. A Herendi Porcelánmanufaktúra a Monarchia idején - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 24. (Veszprém, 2011)
II. A Porcelánmanufaktúra a 19. század utolsó évtizedeiben - Az első részvénytársaság
világhírű gyár felvirágoztatását nagyarányú beruházásokkal próbálta elindítani. Ehhez azonban jelentős tőkebevonásra volt szükség. A gyors profit érdekében úgy vélték, hogy a változó piaci viszonyok miatt a Fischer Mór által sikerre vitt egyedi művészi alkotások helyett a nagyobb mennyiségben készíthető olcsó porcelántárgyak gyártása vezethet sikerre. Az igazgatóság a gyár vezetését előbb csehországi szakemberekre bízta, ám a sorozatos eredménytelenségek miatt végül az itthon jól ismert Örley Jánost kérték fel erre a posztra.17 Mielőtt Örley a gyárhoz került volna, a Párizsból hazatérő Farkasházy (Fischer) Jenő, Fischer Mór unokája 1887-ben haszon- bérleti szerződést ajánlott a köztudottan rossz helyzetben lévő részvénytársaságnak.18 Tervei szerint a haszonbér fejében évenként, negyedévi részletekkel három ezer forintot fizetett volna, illetve szintén évi rendszerességgel minimum ezer forintot költött volna beruházásokra. A mindössze 26 esztendős és itthon kevésbé ismert ifjú édesapja, Fischer Dezső és nagybátyja Fischer Vilmos szakmai és anyagi támogatása garantálhatta volna, hogy a gyárat az alapító filozófiája szerint működtetik. Programjában a finomkerámiához és a régi, jól bevált mintákhoz való visszatérést hangsúlyozta, illetve szoros és eredményes együttműködést ígért a magyar állammal. E mellett kötelezte volna magát a gyár 40 ezer forintos tartozásának visszafizetésére, valamint négy éves képzés keretén belül három tanonc oktatására és későbbi alkalmazására. Szándéka komolyságát jelzi, hogy a szerződés aláírására biztosítékul 3 ezer kamatozó értékpapírt ígért. Az iskoláit éppen befejező Jenő érettségét, választott szakmájába vetett hitét és nagyapja iránti őszinte tiszteletét érzékletesen bizonyítja, hogy az Rt. számára javasolta a Fischer Mór: Herendi Porcelángyár Rt. név felvételét. Erre a legjobb példának a Ganz és társa Vasöntöde és Gépgyár Rt. megnevezést találta. Az Rt. októberi közgyűlésén megtárgyalta az ajánlatot, ám végül úgy döntött, a megfelelő biztosíték, azaz anyagi fedezet hiányában elutasítja azt.19 E mellett részben érvként hangzott el az is, hogy a részvény- társaság a tulajdonában álló gyár gazdaságpolitikájától nem kíván eltérni, utalva ezzel a Farkasházy (Fischer) Jenő által felvetett művészi értékek revíziójára. Ezzel ismét egyértelművé tették, hogy a tulajdonukban lévő gyár továbbra is a széles társadalmi rétegek számára elérhető dísz- és használati tárgyak gyártását tartja fő feladatának. 17 Örley János (1864-?) Műegyetemi tanulmányait befejezve 1887 nyarától állami ösztöndíjjal nyolc hónapot töltött az Ellbogeni Porcelángyárban. Innen hazatérve 1888-ban a Herendi Porcelángyár Rt. művészeti vezetőjének kérték fel, ahol azonban a vezetőséggel való rossz viszony miatt csak négy hónapot töltött. Ezt követően ismét állami ösztöndíjjal látogatta a németországi porcelángyárakat, majd 1889-ben visszatért Herendre. 1893-ig dolgozott a faluban, majd innen a fővárosi Fischer-féle Majolikagyárhoz került. 1901-től a Kereskedelmi Minisztériumban dolgozott, 1911-ben pedig országos iparfőfelügyelővé nevezték ki. 18 VeML XI.46.a. bb. 6. tétel. Farkasházy (Fischer) Jenő haszonbérleti ajánlata. 19 VeML XI.46.a. bb.I. 7. tétel. Az Rt. elutasitja Farkasházy (Fischer) Jenő bérleti ajánlatát. 16
