Szűts István Gergely: A műhelytől a szalonig. A Herendi Porcelánmanufaktúra a Monarchia idején - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 24. (Veszprém, 2011)

IX. A Herendi Porcelángyár Részvénytársaság és Farkasházy Jenő kapcsolata - A hétköznapok ritmusa

A Részvénytársaság 1924. július 12-én immár a mintatámak helyet adó Váci utcai bérleményben tartotta második közgyűlését. A csonka év vezetőségi beszámolóiból kitűnik, hogy e néhány hónap alatt a vállalkozás nem elhanyagolható tiszta nyereséget termelt, amivel a vezetőség feltétlenül elégedett lehetett.2" Ez idő alatt személyi változások is történtek, hiszen a vezér- és az ügyvezető igazgató javaslatára két új tagot, Marczali Henrik akadémikust és Horn Emil párizsi nagykereskedőt választották be a vezető testületbe. A jelentések alapján a kezdés reménnyel kecsegtetett, bár az érintettek tisztában voltak vele, hogy a porcelánszakmában mindez semmiféle garanciát nem jelent.

Egy 1925-ben kelt Pénzügyminisztériumnak címzett beadványban a vállalatvezetés röviden összegezte az eltelt majd másfél esztendő üzleti ered- menyeit. E szerint az igazgatóságnak sikerült e rövid idő alatt modem gyárrá fejleszteni Herendet, így többek között minden kemencét felújítottak, új kályhát rakattak, a fővárosban mintatárat alapítottak, és új munkáslakásokat is építettek. Az igazgatóságban helyet foglaló gazdasági és művészeti szakembereknek köszönhetően a gyár termelőképessége 1922-höz képest ötszörösére növekedett, így ekkor elérte az évi 500 ezer aranykorona forgalmat. Ez azonban nem jelentett egyértelmű sikert, hiszen az elhúzódó hazai pénzügyi nehézségek miatt a várt belföldi megrendelések elmaradtak, és csak a lassan beinduló exportból származtak jelentősebb bevételek. Az előirányzott forgótőkét így nem sikerült gyarapítani, emiatt nagy kamatteherrel terhelt banki kölcsönöket voltak kénytelenek felvenni. Az adósságspiráltól tartva a vállalatvezetés az európai, különösen a francia és belga piacon elért sikereire hivatkozva 500 millió korona értékű, három év alatt törlesztendő állami hitelért folyamodott a Magyar Királyi Pénzügyminisztériumhoz.

Farkasházy Jenő számára az 1925-ös esztendő sem tartogatott sok pihenést, hiszen a már 64 esztendős művész mindennapjait továbbra is az utazások, üzletkötések határozták meg. Február és május között, hol Gulden Gyula vezérigazgatóval, hol pedig egyedül tárgyalt Bécsben, Genfben, Zürichben, Bázelben, Rómában, Milánóban vagy éppen Párizsban. Ez pedig azt jelentette, hogy hetente több ezer kilométert töltött a vasúti kocsik hálófülkéiben és kupéiban. Az Európában már ifjúkorától otthonosan mozgó művész számára az utazás a mindennapi élet részévé vált. Mivel két lakással is bírt, ezért a Budapest- Herend szakasz az otthonból az itthonba való hazatérést is jelentette és természetesen ott volt még Párizs, a „választott” hely ahol szinte nem volt olyan év, hogy több hetet vagy hónapot el ne töltött volna. Emellett szakmai útjai mellett a kor társadalmi szokásainak megfelelően igyekezett rendszeresen megjelenni a Monarchia közkedvelt fürdőiben is. 211 212

211 VeML XI.46.c.aa. 1.2. tétel. 1924.

212 VeML XI.46.c.aa. 12. tétel. Beszámoló a gyár első két évének eredményeiről. 1925.

104