Szűts István Gergely: A műhelytől a szalonig. A Herendi Porcelánmanufaktúra a Monarchia idején - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 24. (Veszprém, 2011)
IX. A Herendi Porcelángyár Részvénytársaság és Farkasházy Jenő kapcsolata - A hétköznapok ritmusa
Párizs felé. A Részvénytársaság felügyelőbizottságában is befolyással bíró fővárosi ügyvéd és unokafivére kapcsolata öreg korukra vált egyre szorosabbá. A két agglegény különösen a háborút követő években utazott gyakorta együtt Párizs, Brüsszel vagy éppen Berlin felé. Farkasházy Jenőt rokonai és barátai többször figyelmeztették, hogy az elmúlt években megromlott egészségének e hajszolt élet egyáltalán nem tesz jót, és javasoltak számára egy hosszabb pihenést. A tanácsokat részben megfogadva végül több hetet töltött külföldi fürdőhelyeken, azonban a pihenés helyett itt is folyamatosan dolgozott. Karlsbadban például állásra jelentkező német festőket, szobrászokat és korongosokat fogadott hotel szobájában. Tárgyalásainak köszönhetően 1923-tól kezdődően több tucat német és cseh szakember érkezett hosszabb-rövidebb időre Herendre. A vendégmunkások számára jól felszerelt lakásokat építtetett, mindenekelőtt azért, hogy azoknak kizárólag a művészi munkára kelljen koncentrálniuk. Emellett szabadidejük hasznos eltöltéséről is igyekezett gondoskodni, 1924 januárjában például egy zongorát vásároltatott számukra.209 A korabeli európai gazdasági viszonyok miatt a magyar porcelángyár ezekben az években válogathatott a német és cseh szakemberek között. A porcelángyártás korábbi központjának számító Karlsbad környéki, időközben Cseh- szlovákoz került területeken valamint a német porcelániparban ekkor ugyanis alig folyt jelentősebb termelés. Az impériumváltással egy jól működő rendszert vágtak ketté azzal, hogy az alapanyagok, a gyárak illetve a fö megrendelői körök a határ két oldalára kerültek. 1923-ban mindkét országban gyakori jelenség volt, hogy a munkavállalók akár több hónapon keresztül csak heti három-négy napot dolgoztak, és természetesen fizetésük is lényegesen elmaradt a korábbi évekhez képest. Ezek után nem meglepő, hogy a rendszeres munkát, ellátást valamint jó fizetést ígérő, a szakmában jegyzett Herendi Porcelángyár vonzó lehetőségként tűnt fel számukra. Csak összehasonlítás képen érdemes megjegyezni, hogy 1923 második félévében a német munkások otthon átlag 10 ezer koronát kaptak hetente, míg Herenden ennek több, mint dupláját.210 A német fizetés ekkor nagyjából két fő számára heti két Budapest-Herend retúr vonatútra lett volna elegendő. A jobb fizetés és a rendezettnek tűnő körülmények miatt több német mesterember is szerencsét próbált, igaz ugyan, hogy többségük, különösen a családosok, rövid idő múlva távoztak. 1923 őszétől így is több tucat külföldi munkás fordult meg a gyárban, azonban 1925 végén már csak néhány német vagy csehszlovák állampolgár nevével találkozhatunk a személyügyi iratokban. VeML XI.46c.aa. I. 31. tétel. 1924. 210 VeML XI.46.c.aa. I. 31. tétel. 1923. 102
