Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)

Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Horváth Richárd: Pápától a pápáig (Garai-Szapolyai várbirtok változások Veszprém megyében a Mátyás-korban)

Pápától a pápáig

persze Garai László halálával elárvult fia, az ekkor még kiskorú Jób és édesanyja nem sok jóban reménykedhettek a trónját sikeresen megvédő fiatal király részéről. Mátyás viszont, akinek hatalma korántsem volt ekkor még oly erős, amint azt korábban véltük, - talán éppen ezért - meglepően nagylelkűnek mutatkozott. A családdal már 1459. április 19-én az országnagyok jelenlétében békét kötött,6 igaz, ez csupán normalizálta, és nem fordította barátira viszonyukat. Az 1460-as évek elejétől az utolsó Garai-fiú kimondatlanul, de egyértelműen kegyvesztettnek számított a budai udvarban.

Ekkortól kezdve Jób részben talán tudatosan, esetleg az alább ismertetendő eseményektől sodortatva több zavarba ejtően kusza birtokügyletben vett részt. Elsőként 1461 végén négy Veszprém megyei váruradalma közül a somlóit cserélte el a Somogy megyében birtokos, s ott szabályos rablólovaghoz hasonlatos élete miatt már-már persona non gratanak tekintett Tapsonyi Antimus János szigeti (ahogy ma ismerjük: szigetvári) várával.7 A két fél közül talán Jánosnak volt több indoka, hogy otthagyja az általa oly sokat háborgatott baranyai-somogyi vidéket, míg Garai lépésének indítéka nem világos előttünk. Talán baranyai rezidenciájának, Siklósnak közelsége motiválhatta Sziget megszerzését, így szándékozván megteremteni a kapcsolatot dunántúli és délvidéki birtokai között. Ráadásul első pillantásra e csere a korban egyáltalán nem szokatlan „ál-cserének” is tűnhetne - feltételezve, hogy Antimus így kívánt mintegy menekülni a királyi igazságszolgáltatás rá váró lesújtása elől ha nem tudnánk arról, hogy Garai és anyja 1463 tavaszán „saját várukból, Szigetről” keltezték egy oklevelüket, amelyben épp a szigeti lakosok szolgáltatásait szabályozták újra.8

Az 1464. esztendő májusa Antimus Jánosnak is fontos időszak lehetett. Alighanem csak ekkor juthatott véglegesen a vár és teljes uradalma birtokába. Erre abból gyanakodhatunk, hogy János épp májusban a veszprémi káptalan előtt megjelenve szüntetett meg minden általa az Ostfíak ellen kezdeményezett eljárást, mert az ekkora már elhunyt Ostfi Ferenc testvérei a fivérük által megszállt Somló várát visszaadták neki.9 Minekután 1461-ben Asszonyfalvi Ostfí Ferencet a Garaiak somlói várnagyaként említik, igy megfontolandó az a lehetőség is, hogy a vonakodó várnagy (alkalmasint Garai utasítására) csak 1464-ben tett eleget ura 1461-ben megkötött csereszerződésének.10 Akárhogyan is esett, Antimus ’64 tavaszán már innen indította hatalmaskodásait, amivel a királyi haragot magára vonta.

6 Teleki (1852-1857) X. 616-618.

7 DL 17113, vö. Borsa (1993) 9.

8 DL 88383.: „Datum in Castro nostro Zigeth..."

9 DL 45091.

10 DF 272956.

347