Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Mihalik Béla Vilmos: A VESZPRÉMI PÜSPÖKSÉG BIRTOKIGAZGATÁSA A 18. SZÁZADBAN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A SÜMEGI URADALOMRA
A VESZPRÉMI PÜSPÖKSÉG BIRTOK1GAZÍTÁSA A 18. SZÁZADBAN kamarai inspektornak. A számára kiadott kamarai instrukció előírta, hogy a püspöki birtokok jobbágyságát a korábbi állapotban kell megőriznie, semmi módon nem terhelhette őket jobban. A provizorok működését felügyelete alá helyezték, számadásaikat kötelesek voltak az inspektornak elküldeni. A számadásokat szigorúan kellett vezetni minden pénzbeli és természetbeni juttatásról, s ellenőrzésre a Magyar Kamarához kellett megküldeni. A természetbeni juttatásokat a lehető legjobb áron el kellett adni, pénzzé tenni, ezekről a jószágigazgatónak számadást kellett készítenie, és a hiteles mellékletekkel együtt a kamarához kellett felküldenie.42 A GAZDÁLKODÁS ÉS BIRTOKIGAZGATÁS VÁLTOZÁSAI Padányi Bíró Márton püspök idején Az alig féléves kamarai igazgatást követően Padányi Bíró Márton lett a püspök, akinek 17 esztendős, 1762-ig tartó püspöksége több szempontból is fordulatként értékelhető a püspöki birtokok 18. századi gazdálkodásában. A forrásanyag ettől az időszaktól kezdve örvendetesen megnő, ennek következtében a birtokigazgatás szervezete, a gazdálkodás irányítása is egyre világosabban rajzolódik ki. A püspök Sümegen, úriszék tartásának alkalmával már 1746 folyamán megerősítette a korábbi szerződést, vagy újat adott a sümegi uradalom kilenc falvának, valamint a két mezővárosnak, Sümegnek és Tapolcának.43 Ezek a szerződések ekkor még meglehetősen enyhe feltételeket tartalmaztak. A sümegi uradalom falvai közül Csicsó példáján igyekszem érzékeltetni a terhek változását, ráadásul ennek vizsgálata további tanulságokkal is szolgálhat, mivel a településen egy érdekes eseménysorozat rajzolódik ki az 1740-1750-es évek fordulóján. Mint fentebb említettem, a Csicsón, a szomszédos Árokfőn és Szentjakabfán lakó prédiális nemesek már 1640-ben szerződésre léptek Jakusich György veszprémi püspökkel, aki szolgálataik elengedéséért évi 10 forintot kapott tőlük, ezen kívül csupán évente négy ünnepre kellette 1-1 őzet adniuk, valamint a tagyoni szőlőben kellett évi 15 napot dolgozniuk. A később betelepülő lakosoknak azonban már a jobbágyokkal megegyező mértékben kellett adózniuk. A szerződést a 17. század folyamán a püspökök sorra megerősítették.44 A szerződő nemesek leszármazottai vették 1738-ban bérbe Acsády püspöktől a közeli 42 MOLE 136 tóm. 12. pag. 17-19. 43 VÉL B/I18 Conscriptiones et acta bonorum episcopalium 320-331, 337-344. Alsópáhok, Bor- szörcsök, Csicsó, Felsőpáhok, Mindszentkálla, Szentjakabfa, Szepezd, Tagyon, Udvari kapott 1746. április-július folyamán szerződést. A szerződések egyenkénti, részletes ismertetésétől itt eltekintek, azokat részleteiben említi Pákay (1978). 44 VÉL A/39/4 pag. 90-91. 151
