Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Bilkei Irén: Hiteleshelyek a veszprémi egyházmegyében a középkorban és a kora újkorban
Bilkei Irén A két konvent külső hiteleshelyi működését szintén a középkorihoz hasonlóan a közjogi alapon végzett eljárások jelentették, amelyek során közreműködtek a király vagy az országos főméltóságok parancsainak végrehajtásánál. A külső tevékenységet a mandátumok és a rájuk adott válaszok, illetve ezek fogalmazványai alapján lehet vizsgálni. A török terjeszkedéssel kapcsolatos a külső hiteleshelyi eljárások egyik sajátos, Mohács utáni jelensége: ha az eljárás nem történhetett meg a helyszínen - ez többnyire a török veszély következménye volt a jogi aktust egy közeli, de biztonságos helyen hajtották végre. Az eljárásokhoz kirendelt potenciális királyi embereket maga a kérelmező nevezte meg saját megyéje jómódú köznemesei közül. A zalavári levéltárban megőrzött mandátumok vizsgálatából jól nyomon követhetők Zala és Veszprém megye birtokviszonyainak változásai a kettős királyválasztás éveiben, majd 1541 után a birtokviszonyok stabilizálódása. A zalai konventek hiteles működése a korai újkorban Zalán kívül a szomszédos Vas és Veszprém, valamint Somogy megyékben is felfedezhető, aminek a török terjeszkedés az oka. Az 1557. évi 22. törvénycikk már nevesítette a jelenséget, kimondta, hogy a zalavári és a kapornaki konventek azon a területen is hajthassanak végre hiteleshelyi működést, ahol egyébként a veszprémi káptalan lenne illetékes. így két konventünk működése aló. század közepén már több megyére terjedt ki egészen az 1580-as évek elejéig, megszűnésükig. A fennmaradt oklevelek tanúsága szerint munkájuk az 1559-60 körül volt a legnagyobb. Vonatkozik ez különösen Kapomakra, amely Zala megyében a 16. század közepén centrális szerepet töltött be, itt rendezték a megyegyűléseket, sedriákat, rendszeresen volt hetipiac és vásár, az itt összegyűlt emberek pedig a hiteleshelyen elintézhették aktuális ügyeiket. Erősítette a centrális funkció szerepet az a tény is, hogy a középkori Zalában nem volt püspöki székhely, nem működött káptalan, nem volt nagy hatósugarú főúri udvar, így gazdasági, közigazgatási és kulturális centrumokká válhattak azok a települések, ahol hiteleshely működött. A két konvent kiadványai mind formai, mind tartalmi szempontból hasonlóak az évszázadok óta ismertekhez. Formailag privilegiális, nyílt és zárt oklevelekről, tartalmilag pedig bevallásról, jelentésről és átírásról beszélhetünk. Az oklevelek szerkezete a kettős királyválasztás korában még teljesen hasonló a középkoriakéhoz, a változások kezdetei az 1540-es évektől figyelhetők meg. Az oklevelek megfogalmazásához formuláriumokat, vagy minta-okleveleket használhattak. Az oklevelek nyelve ebben a korban szinte kizárólagosan a latin volt, néhány olyan magyar szóval színezve, amelynek nem volt meg a latin megfelelője. Mindezekből joggal vonható le a következtetés, hogy a hiteleshelyek működése a veszprémi egyházmegye területén a Mohács utáni évtizedekben is töretlen, gyakorlatuk pedig egységes volt az adott korszakban.51 51 Bilkei (2009) 104-116. 64
