Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Karlinszky Balázs: A VESZPRÉMI KÁPTALAN ZALAMERENYE-KÖRNYÉKI BIRTOKAI A TÖRÖK ELŐTT (Káptalani birtokkezelés a középkorban)
A VESZPRÉMI KÁPTALAN ZALAMERENYE-KÖRNYÉKI BIRTOKAI A TÖRÖK ELŐTT erősíteni,51 míg végül az adónem megszüntetését követően a káptalan megpróbálkozott a korábbi cserének az érvénytelenítésével, az időközben az Újlakiak kezébe került birtokok peres úton történő visszaszerzésével.52 53 A zalavári bencés monostorral a pereskedések sorozata két részre bontható. Egyrészt a birtokok feletti tizedek - helyesebben tizednegyedek - kapcsán került vitába a káptalan és a konvent, de egymás földesúri jogait is „természetszerűleg” gyakran megsértették birtokaik szomszédsága miatt. A Zala vármegye fölötti lelki joghatóság Szent István nevezetes 1009-es rendelkezése értelmében a veszprémi püspöknek jutott, mivel az adománylevél tulajdonképpen meghatározta a püspök egyházmegyéjének területét, ahonnan természetesen a tizedek is megillették a főpásztort. A kialakuló székeskáptalan és a zalavári bencés apátság is igyekezett itteni birtokain megszerezni a tizedekből a helyi papnak járó tizednegyedet. Exempt egyházak esetében, mint amilyen a zalavári is volt, az alapított plébániák tizedei a kegyúrt illették.54 Ugyanakkor, ahogy korábban láttuk, a veszprémi káptalan a püspökség szepetnekkési (rigyáckési) tizedkerü- letében, vagyis a merenyei birtoktest környékén fekvő falvak teljes tizedéhez hozzájutott a püspök adományából. A tizedek beszedésének joga körüli vita a 14. század első felében bontakozott ki. Egy 1327-es, egyházi bíróság előtt néhány éve folyó perben a tanúk vallomása alapján hozott döntés elmarasztalta a zalavári apátot, aki a konvent székhelyével szomszédos Kolon, Magyaród és Istóc falvak tizedeit már két évtizede magának szedette.55 A számos tanút felvonultató ítéletből kiderül, hogy Kőszegi Péter (1275-1289) és Rád nb. Benedek püspökök idején (1289-131 1) a tizedeket még a káptalan szedte, azonban egy másik oklevélből azt is megtudjuk, hogy már 1308-ban elmarasztalták a zalavári apátot a káptalan tizedeinek jogtalan beszedése miatt Tamás esztergomi érsek kiküldött bírái.56 A 51 1455: VÉL C/l (cap.) Kádárta 5 (DF 201346), 1459: uo. Nagy et Kisbérén 45 (DF 201356), uo. Nagy et Kisbérén 45A (DF 201357). 52 FIolub (1929) 288. A kamara haszna eltörléséről a veszprémi káptalant 1467. április 1-én kelt oklevelével értesítette az uralkodó: VÉL C/l (épp.) Miscellanea 61 (DF 200513). A káptalan ezt megelőzően március másodikén íratta át Somogy megyével - VÉL C/l (cap.) Paloznak 60 (DF 201412) -, illetve március 3-án a somogyi konventtel - VÉL C/l (cap.) Nagy et Kisbérén 46 (DF 201413) - Mátyás 1459-ben kelt megerősítését. A perbe hívásról az elveszett oklevél híján az Elenchus tájékoztat: VÉL C/l (cap.) Elenchus II. 492. (Péth 21). 53 Az oklevélben nem Zala vármegye, hanem Colon civitas szerepel. VO no 1. (17-21). 54 A zalavári bencés apátság közvetlenül az esztergomi érseknek volt alárendelve, s mint ilyen, számot tartott a megyéspüspöknek egyébként járó tizedekre, továbbá a saját birtokaikon felállított plébániák után a tizednegyedre is mint kegyúr. Holub (1929) 333. 5 A perben a tizedekkel (decima) kapcsolatos vitáról lehet olvasni; a tizednegyedek (quarta) kifejezés nem kerül elő. A fogalmak nem következetes korabeli használata miatt azonban mégsem lehet egyértelműen eldönteni, hogy melyikről van szó. ZO 1. no 154. (201-205.), no 155. (205— 207.) és no 159. (210-213.) (VR no 181., PRT VII. no 11. és 12. 513-515). 56 HO IV. no 88. (114-115.) (VR no 37). 45
