Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Szíjártó M. István: Hivatalviselő elit a 18. századi Somogy vármegyében
Szíjártó M. István mázott szempont nem archontológiai volt. Egyfelől nemcsak az került be az adatbázisba, hogy kit választottak meg egy adott hivatalra, hanem mindazok, akiket jelöltek erre. A jelölést a presztízs szempontjából jobb fokmérőnek tartom a tényleges megválasztásnál. ' Kigyűjtöttem továbbá a tisztújítások valamennyi név szerint említett résztvevőjét. Másfelől a restaurációk adatait ki is egészítettem jelentékeny számú vegyes adattal. Harmadrészt a vizsgálatba nem vontam be a vármegyei hivatalviselők alsó csoportját: az esküdteket és hadbiztosokat. Az elemzés elsősorban a valódi hatalommal rendelkező vármegyei tisztségviselők vizsgálata kívánt ugyanis lenni, és ebben a tekintetben a bírói hatalom tűnik a legjobb fokmérőnek, ami pedig a szolgabírák szintjén húzná meg az alsó határt.3 4 Annak érdekében azonban, hogy jobban fény derüljön a valódi célcsoportnak tekintett tisztségviselők mozgására, hogy lássuk, honnan léptek (esetleg) előre a valódi hatalommal járó pozíciókba, bevontam a vizsgálatba egyfelől a központi apparátus egyes hivatalait (generalis perceptor, jegyző, majd fő- és aljegyző, illetve ügyész, majd fő- és alügyész), másfelől pedig az alszolgabírákat is.5 Ezen hivatalok hierarchiáját az 1770/1771. pénzügyi évre kiadott fizetésjegyzék a következőképpen rögzíti: az alispán fizetése évi 600 forint, a főjegyzőé 450 forint, a perceptoré6 350 forint, az aljegyzőé és a négy főszolgabíráé 200-200 forint, a nyolc alszolgabíráé és a két tiszti ügyészé pedig fejenként 100 forint.7 1109.; 9. kötet P 1746-1748. 652.; 10. kötet P 1748-1752. 13-16., 1217.; 11. kötet P 1752-1755. 721-754., 1494.; 13. kötet P 1757-1759. 110.; 14. kötet P 1759-1761. 2-3., 620-665.; 20. kötet P 1766-1767. 197., 941-962.; 23. kötet P 1770. 687-688., 1786.; 30. kötet P 1774. 403M09.; 60. kötet P 1785. 1-2.; 64. kötet P 1786. 1., 209., 449.; 68. kötet P 1787. 35., 49., 458., 506-507.; 69. kötet P 1787. 653.; 70. kötet P 1787. 21., 26., 404.; 71. kötet P 1788. 638.; 75. kötet P 1789. 232.; 76. kötet P 1790. 1.; 77. kötet P 1790. 1-9.; 90. kötet P 1795. 1-14.; 102. kötet P 1800. 1-2., 347- 349.; Nagy (1870), Kanyar (1986) 101-102. (A Somogy vármegyei közgyűlési jegyzőkönyvekre a továbbiakban rövidített hivatkozással fogok utalni, pl. P 1800 102. 1-2.) 3 Lásd Szíjártó (2006) 121-127. 4 A szolgabírák ítélőszékéről lásd Csizmadia Andor jegyzetét, Csizmadia (1958) 86. 5 Ahogyan a korban is hivatkoznak rá, a törvényeknek a négyes jelölés felel meg (P 1774 30. 405). Ezzel találkoztam a 18. századi somogyi tisztújításokon az alispánok esetében mindvégig, a főszolgabiráknál általában, a század második felében többnyire még az alszolgabíráknál is. 1760- ban jelölt először „a gördülékeny működés érdekében” az adminisztrátor négy főt a helyettes alispáni tisztségre, ezt eddig általában ténylegesen helyettesítésre töltötték be, ad hoc jelleggel. A másodalispán bírói funkciójában egyenrangú volt az elsővel, egyébként távollétében azt helyettesíteni volt hivatott (P 1759-1761 14. 662). 6 Sokáig csak egy számvevő, azaz perceptor van, később tűnnek csak fel járási számvevők (parti- cularis perceptorok) a Somogy vármegyei tisztikarban. Az egyértelműség kedvéért végig főszámvevőről, más néven generalis perceptorró\ fogok beszélni akkor is, amikor csak egyedül volt. 7 P 177 0 23. 1935-1936. 446
