Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Dominkovits Péter: Vármegyei vezetők, közigazgatási feladatok a 17. századi Sopron és Vas vármegyék példáján
Dominkovits Péter VÁRMEGYEI HIVATALVISELŐ ELIT - AZ ALISPÁNOK Míg a vármegyék köz- és adóigazgatási tevékenységében, azok hivatali írásbeliségében nagyon sok azonosságot és hasonlóságot találunk, az egyes törvény- hatóságok működtetésében, az e mögött meghúzódó társadalmi háttérben és hatalmi viszonyrendszerben már fölöttébb nagy eltérések tapasztalhatók. így például Győr vármegye esetében ismert, hogy a 17. századi alispánok egy része az ún. „törzsökös” megyei családokból (Poky, Szapáry), illetve más megyéből érkező katonáskodó vagy hivatalt vállaló nemesek köréből (Grebechy, Fiáth, Jagachich, Siey) és a megnemesedett polgárok sorából (Csepellényi, Dallos, Szeghy, Tarczy) került ki. Életútjukban egyaránt fontos a katonai, illetőleg a vármegyei, városi és káptalani jegyzői szolgálat. A térségben speciális vonás a nagyszámú mezővárosi (gyakran armálist nyert kereskedő) polgári család jelenléte. A győri püspökökhöz fűződő familiárisi (balogfalvi Siey) és családi (Dallos) kapcsolataik nagy jelentőséggel bírhattak.77 . Miképpen Győr vármegyét is jellemezte ez a tendencia, úgy Sopron vármegyét is: a törvényhatóság birtokos társadalma aló. század derekára (1549) több mint 50%-ban kicserélődött. Az új birtokosok jelentős része elsősorban a Dél- Dunántúlról az oszmán hódítás elől menekült a védettebb Sopron megyébe, illetve sokan szereztek birtokokat a szomszédos Vas megye nemességéből is. A beköltözők, birtokszerzök meghatározó tömbje Nádasdy Tamás familiárisi köréhez kapcsolódik.78 Aló. század végétől elsősorban e familiárisi körből kerültek ki a vármegye alispánjai (Megyery Imre, nemesapáti Szalay Gábor, Vághy György). Míg Batthyány (II.) Ferenc főispánsága (mankóbüki Horváth Bálint alispáni hivatalviselésével) nem okozhatott nagy törést, a század középső harmadát a törvényhatóság két legnagyobb főnemesi családjának, az új vármegyei elitet is hozó (pl. Eörsy Zsigmond alispán személyében) Esterházyaknak és a Nádasdy családnak a rivalizálása jellemezte, amely során olykor a szolgabírói szintig lemenően próbálták a főnemesek érdekeiket érvényesíteni.79 Vas vármegye esetében bár az előző törvényhatóságokkal (Győr és Sopron) szemben szerényebb ismerettel rendelkezünk, már most jelezni lehet egy, e két vármegye nemesi társadalmánál jóval nagyobb számú és súlyú, jelentős részben a Nádasdy és Batthyány familiárisi körökhöz tartozó, nagyon erős, Mohács előtti gyökerekkel rendelkező vármegyei nemességet, amely meghatározó elemét jelentette a vármegye hivatali elitjének.80 Vas esetében már most kiemelésre 77 Gecsényi (1988) 15-16., 19-25. 78 Soós (1937) 3-4., Maksay (1979) 157-170., Dominkovits (2008). 79 Minderről részletesebben Dominkovits (2005a). 80 Pl. Chemetey, Guary, katafalvai Falussy, alsókáldi és felsőkáldi Káldy, Nádasdy Darabos, Niczky, Szelestey. Esettanulmányok Sörös (1908), Gecsényi (1993), Dominkovits (2003). 436
