Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Karlinszky Balázs: A VESZPRÉMI KÁPTALAN ZALAMERENYE-KÖRNYÉKI BIRTOKAI A TÖRÖK ELŐTT (Káptalani birtokkezelés a középkorban)
A VESZPRÉMI KÁPTALAN ZALAMERENYE-KÖRNYÉKI BIRTOKAI A TÖRÖK ELŐTT kanonokok. A IV. lateráni zsinat rendelkezése folytán - feltételezhetően a korábbi szokással ellentétben - a vidéki kápolnákat (és jövedelmeiket) nem lehetett többé a kanonoki prebendákhoz csatolni, azonban e rendelkezés alól a káptalanok igyekeztek maguknak privilégiumot szerezni. Éppen a veszprémi püspökhöz kapcsolódik az a kérvény, amely III. Honorius pápa jóváhagyásával végül is gyakorlattá lett: az egyházmegyei kápolnák - ebbe a plébániák éppen úgy beletartoztak, mint a kisebb templomok és kápolnák - lelkészeknek járó jövedelméből, amely a megyéspüspöknek járó tized utáni negyed volt, ezentúl a kanonokok is részesedtek. Ez az arány egyházmegyénként változott: az ún. magisztrátus-jogon27 28 szedett jövedelem Veszprém esetében a tizednegyed felét jelentette, de Győr esetében például a káptalan a tizednegyed 3/4-ét, míg a helyi pap 1/4-ét, tehát összesen a tized 1/16-át élvezhette. A kanonokok részesülhettek továbbá az egyházmegyei tizedekből a már említett módon úgy is, hogy a főpásztor átengedhette káptalanának az egyes tizedkerületekből vagy az egyes helységekből származó teljes jövedelmet. Veszprém esetében ilyen tizedkerület volt például a zalai Szepetnek- vagy Rigyáckés, a vizsgált merenyei birtoktesttől valamivel nyugatabbra található cultellus,2X A káptalanok tulajdonába került birtokok, illetve jövedelmek kezelése a legtöbb intézmény esetében hasonlóan történt. Már a 13. század közepétől szerepel a forrásokban a kanonokok közül választott dékán. A dékánkanonokok, akik a káptalani tagok rangsorában a káptalani statútumok felsorolásaiban a dignitások után, az egyszerű mesterkanonokokat megelőzően fordulnak elő, olyan tisztségviselők voltak, akiket - ellentétben az oszloposkanonokokkal és főesperesekkel - a káptalan határozott időre, általában egy évre választott meg tagjai közül. (Mályusz Elemér egyébként a választás ténye miatt bennük látja a káptalanok „autonóm szervezkedésének szimbólumát”.29) A dékánok elsődleges feladata valójában a birtokigazgatás volt, a közös jövedelmek beszedése, a káptalan joghatóságának képviselete jobbágyai fölött. Dékánkanonokot az esztergomi káptalan kivételével valamennyi intézménynél választottak. Az 1397-es esztergomi káptalani vizitáció alkalmával ugyanis a kanonokok arról számoltak be, hogy e tisztséget előttük ismeretlen okok miatt már több éve nem töltötték be. Oka ennek valószínűleg az lehetett, hogy Esztergomban a káptalani birtokok hasznait az egyes kanonokok javadalombirtokként élvezték, s így a dékán feladatainak jelentős részétől megszabadult.30 A dékáni méltóság korábbi 27 A magisztrátus jogra bővebben lásd RÁcz (2000). 28 „Capitulum ecclesie Weprimiensis in Rygyachkees perpetuo habet puram decimam” - Számadáskönyv 24. A tizedkésbe tartozó falvak felsorolása MREV IV. no 110. (128-131). 29 Mályusz (1971) 64. 30 RCS 46. Az 1530 körül elfogadott új esztergomi káptalani statútum már újra tartalmazza a dékán tisztségét, akit a többi testülethez hasonlóan a jövedelmek kezelésére és a .jobbágyok közötti rendtartásra” választottak meg: Kollányi (1900) XVIII., L. 39
