Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Tringli István: Pest és Pilis megye sajátos viszonyai a török hódítás előtt
Pest és Pilis megye sajátos viszonyai a török hódítás előtt kellenek, akkor alispánra sincs szükség, tehették rögvest hozzá a megye nemesei. Gravamen)üket, Borsvai Benedek alispáni kinevezését tehát a káros mátyási újítások részeként adták elő, így biztosak lehettek abban, hogy kérésük meghallgatásra talál. Az országgyűlés ezúttal nem egyszerűen oklevelet állított ki különös jogukról, hanem törvénybe foglalta azt. Még a rövid törvényszövegből is kiderül, hogy az eljárás semmiben nem különbözött az 1446-ban követettől. Ezúttal is a régi szokásra hivatkozva állították vissza a korábbi állapotot. Az állandó megyei bírótársakról szólva már említettük, hogy 1495-ben is születtek Pest és Pilis megyét érintő törvények. A helybéli nemesek nem elégedtek meg azzal, hogy ebben az évben újra kiadták a három évvel korábban egyszer már kihirdetett nagy törvénykönyvet, hanem minden egyes őket illető kiegészítésbe is beletették azt, hogy nincsenek ispánjaik. Az állandó bírótársak intézményének elrendelő mindkét artikulusba beszúrtak egy-egy megjegyzést. A 20. cikkelybe azt, hogy a két megyének sem ispánjai, sem alispánjai nincsenek („ comites vei vicecomites non habent”), a 24. cikkelybe pedig azt, hogy szabadságuk előjoga szerint nem szoktak lenni ispánjaik („comites inter se habere non consueuerunt”). 1498-ban, Ulászló kisebb törvénykönyvének néhány cikkelye az ispáni tisztségek adományozásával foglalkozott, a pesti és pilisi nemesek régi szabadságaikra hivatkozva ezúttal is két alkalommal betoldatták azt, hogy rájuk mindezek a törvények nem vonatkoznak, mert nincsenek ispánjaik.157 A három évenként következő dekrétumok, az 1492-es nagy törvény- könyv, az 1495-ös kiegészítések és az 1498-as kis törvénykönyv egy egymásra épülő, egymást kiegészítő egységes törvénykezési folyamat részei voltak. Ez beleillett abba a törvénykezési koncepcióba, ami még Mátyás nagy törvény- könyvével kezdődött 1485-ben és 1507-ig tartott. Ennek célja egy hatalmas, egységes törvénykönyv létrehozása lett volna, ami valószínűleg az összes addigi magyar törvényt is magában foglalta volna, és már talán ekkor felmerült a törvényeken kívüli szokások összegyűjtése és törvénybe foglalása is. Az elképzelés a középkor végi, kora újkori kodifikáció jegyében fogant. Ennek során Pest és Pilis megye jó időre érvényesíteni tudta jogait. A 17. századig fel sem merült, hogy e megyék élére ispánokat nevezzenek ki. 1446-ban a nádor csak Pest megye élére akart ispánt kinevezni, akkor az országgyűlés csak Pest megye ispán nélküliségének kiváltságát erősítette meg. Eddig nem került elő olyan forrás, ami arról szólt volna, hogy Mátyás király akart-e valakit Pilis megye élére állítani, az azonban biztos, hogy 1492-ben a Pilis megyeik is ott voltak a pestiek oldalán, amikor régi kiváltságaikat becikkelyezték. Azt már láttuk, hogy e szabadságuk korántsem volt olyan régi, mint a pestieké. Miben látták a kortársak annak okát, hogy Pest és Pilis megye az országostól eltérő formák közt működik? Az 1492-es törvény ezt azzal magyarázta, hogy Budához közel fekszenek („prope Budám sünt"). A középkor végének embere 157 1492. évi 100., 1495. évi 20. és 24., 1498. évi 44. és 47. törvénycikkek. CJH. 409
