Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Tringli István: Pest és Pilis megye sajátos viszonyai a török hódítás előtt
Tringli István családoknak volt legalább egy-egy falujuk itt. 1311-ben Debreceni Dózsa, a későbbi nádor Károly királytól adományba kapta Pátyot, a királyi „nyergestartók” földjét, ezt utódai - mivel a nádor fiai már nem jutottak olyan magasra, mint apjuk - 1342-ben elcserélték Szécsényi Tamás erdélyi vajdával.134 Druget Vilmos szepesi, újvári ispán 1330-ban kelt végrendeletében felsorolta az ország keleti részén fekvő birtokait, ezektől teljesen külön állt a „Duna melletti Újbécs”. Később nádorként két közgyűlést is tartott Pest és Pilis megye számára „Újbécs falunkban”, ill. „Újbécs falunk mellett”.135 1 351-ben Lackfi István dalmát-horvát-szlavón bán 300 márkáért vette meg Biát. A Lackfiak azonban nem elégedtek meg ennyivel, a Nagy Lajos legodaadóbb bárói közé számító család tagjai udvari állásuknak megfelelő birtokot szereztek az udvarhoz közel: elcserélték a tolnai Mersét a nyúlszigeti apácákkal Solymárra és Kézakovácsira. Az eddigieknél jóval nagyobb birtokhoz jutottak, ők az egyetlenek, akik várat is építettek, Solymárt.136 A vár később többször cserélt gazdát, ez volt a legkapósabb és legértékesebb jószág a főváros közeli bárói birtokok között. Egy rövid zálogolást leszámítva 1397 és 1442 között királyi, királynéi kézen volt, ezután a Cudarok, majd a Rozgonyiak szerezték meg. Őket a Garaiak követték, későbbi urai, Corvin János, Ráskai Balázs és Thurzó Elek szintén az ország legbefolyásosabb emberei közé számítottak.137 A sor még folytatható, a bárók többnyire egy-egy faluból álló birtokaival csak Pest és Pilis megyében találkozunk. Nem túlzás, ha esetükben önálló birtokkategóriáról beszélünk. A birtokok jellemzője, hogy gyakran változtak birtokosaik, ha egy család kikerült a hatalomból, szinte azonnal elcserélték vagy eladták, ha ezt nem tették meg önként, a birtokra várakozó újabb hatalmasok a király udvar nyomását is igénybe vették.138 139 A kisebb bárói birtokok igen régi múltra tekintettek vissza. Már az állandó királyi székhely létrejötte előtt természetesnek számított, hogy a király gyakori tartózkodási helyének közelében a mindenkori előkelőknek is legyen egy-egy kisebb birtokuk. Anonymus szerint Árpád saját nemeseivel együtt szállt meg a Nagyszigeten, majd együtt döntöttek arról, hogy a sziget a fejedelemé legyen és arról, hogy „minden nemes személynek” legyen itt „egy udvara és falva” {„curia et vili a").m Az anonymusi történethez azonban meg kell jegyezni, hogy keletkezése után nyolcvan-kilencven évvel később - abban a korban, amiről már több okleveles forrás maradt ránk - a Nagysziget szinte teljes egészében királyi birtok volt, és az maradt később is. Kisebb bárói birtokok a szigeten csak elvétve fordultak elő, azok igazi terepe Pest és Pilis megye volt. 134 Györffy (1963-) IV. 689., Engel (1996) II. 56. 135 Wagner (1774) I. 128., 1341: Jn villa nostra Wybech" AOkm IV. no 63. (84-85.), 1342: „apud villám suam Wybech" DL 24467. 13(3 DL 91435., AOkm VI. no 235. (371-372). 137 MRT 25/6. 138 Tringli (2001) 93. 139 P. magistri, qui Anonymus dicitur gesta Hungarorum c. 44. (14.j.) SRH I. 88. 402
