Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Horváth Richárd: Pápától a pápáig (Garai-Szapolyai várbirtok változások Veszprém megyében a Mátyás-korban)
Horváth Richárd üz velünk tréfát? Ha ugyanis figyelemmel vagyunk a két érintett erősség 1458- 1461 között ismert várnagyaira, ugyancsak arról bizonyosodhatunk meg, hogy Beckensloer itteni birtoklását nehéz igazolni. Bizonyítékul érdemes ideidézni Veszprém megye egy 1460 novemberének közepén kelt oklevelét, amelyikben minden kétséget kizáróan Garai pápai várnagyai szerepelnek.44 Azt persze nem zárhatjuk ki, hogy a pécsi prépost 1460 novembere és a következő esztendő ősze között szerezte volna meg a két várat, de a fentebb elmondott Bécs körüli harcok tényének ismeretében ez talán kevéssé valószínű. Most érkeztünk el a harmadik kérdéshez. Abban az esetben ugyanis, ha a Beckensloer-féle Pápa és Ugod elleni támadások valószínűsége csekélynek bizonyul, mégis miért volt szükség e papírdarab kiadására? Ha pedig puszta zálogbirtoklásról van szó, akkor különösen is helyénvaló e kérdésfelvetés, hiszen 1461-ben Garai Jób már nem ellensége a királynak. Márpedig az irat egészen biztosan kikerült a király környezetéből, amit fennmaradási helye, a gersei Petők irathagyatékát is magába olvasztó Festetics levéltárbeli léte bizonyít. Ennélfogva a korunkra maradt példány Pető Miklósé lehetett. Nos, nemigen kell különösebben magyarázni, hogy a „véletlenek” gyanúsan egybevágnak, még ha azzal tisztában is kell lennünk, hogy az időbeli egymásutániság még nem bizonyítéka az ok-okozati összefüggéseknek! Mindenesetre érdemes áttekinteni a főbb csomópontokat: Garai apja lázadása miatt kiesik a király pártfogoltjai köréből. Ezután támogatót keresve hamar megtalálja a kapcsolatot Szapolyai Imrével. Ennek eredményeképpen az 1460-as évek közepére Pápa és Ugod Szapolyai-kézen bukkan föl az oklevelekben. S ekkor akad kezünkbe egy Pápát és Ugodot érintő, kancelláriai „hivatalos befejezést”, azaz pecsétet nélkülöző, ám Mátyás sajátkezű aláírását tartalmazó irat. Mi másra gondolhatnánk, hogy a két eseménysor között valamiféle, előttünk ismeretlen kapcsolat létezhet. Ez pedig aligha lehet más, mint annak feltevése, hogy a király (és/vagy Szapolyai) Garait, eszerint már 1461-től kezdődően, minél hamarabb kiakolbó- lítani szándékozott várbirtokaiból. Minekután láttuk: az oklevélben foglaltak aligha felelhettek meg a valóságnak, nem mondhatunk mást, minthogy Mátyás valamely, e várak birtokjogát érintő okból láthatta el azt kézjegyével. Ugyancsak ezt a gyanút erősítheti bennünk az is, hogy az iratot nem látták el pecséttel, holott ugyanonnan és ugyanarról a napról ismerünk a király titkospecsétjével ellátott oklevelet,45 amelyik pecsét ráadásul Szécsényben, majd eztán a litvai ostromtáborban is - ahogyan ekkoriban lezajlott utazásai során lenni szokott - folyamatosan az uralkodóval volt.46 44 DF 200482.: „... homines et familiäres Nicolai Zalay et G[...]rardi de Sary castellanorum castri de Papa per magnificum lob de Gara in ipso Castro Papa constitutforum] ...” 45 DL 15646. 46 PI. DL 15644, DL 15649, DL 37028. 358
