Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Karlinszky Balázs: A VESZPRÉMI KÁPTALAN ZALAMERENYE-KÖRNYÉKI BIRTOKAI A TÖRÖK ELŐTT (Káptalani birtokkezelés a középkorban)
Karlinszky Balázs A VESZPRÉMI KÁPTALAN ZALAMERENYE-KÖRNYÉKI BIRTOKAI A TÖRÖK ELŐTT (Káptalani birtokkezelés a középkorban) Az alábbi tanulmány a veszprémi székeskáptalan középkori birtokainak feldolgozását célzó munka részeként született meg. A zalamerenyei birtokcsoport a testület székhelyétől a földrajzilag legnagyobb távolságra, mintegy 120 kilométerre, azaz többnapi járóföldre fekvő néhány falvat, birtokot tömörítette. A szükebben értelmezett birtokcsoport három - Zalamerenye, Zalaújlak, Garabonc -, illetve a tágabban értelmezett öt - Orosztony és az egykori Németpáh - település(rész)e a káptalan 15. század végi, közel hatvan birtokának' csak kis hányadát tette ki. A továbbiakban megkísérlem vázolni, miként működhetett a területen, a székhelytől meglehetős távolságban a káptalan birtokigazgatása, mennyiben mutatott ez egyedi jelenségeket a testület egyéb birtokainak kezelésével, illetve más káptalanok hasonló gyakorlatával összevetve. Bár első ránézésre talán egyértelműnek tűnhetnek, a címben szereplő fogalmak mégis magyarázatra szorulnak. A veszprémi székeskáptalan kialakulása valamikor a 12. század derekára-második felére tehető - pontos dátumot azonban ehhez a források hiánya miatt itt sem köthetünk, hasonlóan a többi magyarországi püspöki székhelyen alakult világi papi közösségekhez. Veszprémi kanonokok létezéséről az első adat 1079-ből való, a káptalanról, mint testületről pedig 1181-ből van okleveles forrás.1 2 A vizsgálat felső időhatárául a törökkort választottam, bár a mohácsi vereség nem jelentette a végektől ekkor még távol fekvő birtokok feladását. A káptalani székváros 1552-ben történt elfoglalása a testület működésének nehézségeivel, ha nem is azonnali megszűnésével járt együtt; a kanonokok egy része az ostrom során lelte halálát, mások szétszóródtak és az ország biztonságosabb részeire költöztek. Az 1560-as 1 Lukcsics (1908) 12-13. A szerző itt felsorolja a káptalan Csánki Dezső történeti földrajzi köteteiben szereplő valamennyi birtokát. Csánki (1890-1913) II. 703. (Somogy megye) és III. 195-196, 290-291. (Veszprém és Zala megye). 2 1079: „que dedi Sancto Michaeli non ad servitium episcopi, sédfratrum" VO no 2. (21.), 1181: VO no 7. (30-31.) 33
