Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Zsoldos Attila: A MEGYESZERVEZÉS KEZDETEI A MAGYAR KIRÁLYSÁGBAN(Az „óriás” És az „Átlagos” nagyságú megyék kérdése)
Zsoldos Attila Kérdés mármost, miként egyeztethető össze ezzel a tétellel egyfelől Kolon, másfelől Újvár és Bihar esete. Mivel Koppány minden kétséget kizáróan maga is Árpád kende leszármazottai közé tartozott, mégha a családfán elfoglalt helyét nem is tudjuk megjelölni,55 az uralmi területéből létrehozott Kolon pedig méltán sorolható az „óriásmegyé”-k közé, az imént megfogalmazott tétel annyiban módosítandó, hogy az „átlagos” méretű megyék jelenléte nem általában az Árpádok, hanem kifejezetten a dinasztia Taksony-ágához köthető. Újvárt és Bihart illetően viszont István Gyula ellenében 1003-ban folytatott harcának egy mindeddig nem sok figyelemre méltatott eleméből indulhatunk ki. Nevezetesen: az Istvánt uraló országrésztől éppen Gyula Erdélye feküdt a legtávolabb. Kettejük „ország”-át, olyan területek választották el egymástól, amelyekre indokoltan tehetők további törzsi területek. A Marostól délre Ajtony - vagy inkább elődei - voltak az urak, a Tiszántúl szintén egy törzs szállásterületeként vehető számításba, míg még északabbra, a Tisza és mellékfolyói völgyeiben a kabarok lakta vidékek sejthetők, azaz a Dunántúl felől Erdélybe vezető természetes útvonalak - a Szamos völgye, a Királyhágó és a Maros völgye - egyike sem állt magától értetődően nyitva István serege előtt. Ahhoz, hogy az egyáltalán eljusson Erdélybe, Istvánnak az említett törzsek legalább egyikével szövetségesi kapcsolatban kellett állnia, vagy legalábbis olyan jóindulatú „semleges” viszonyban, mely biztosítja számára a szabad átvonulást. Elvben mindhárom törzs szóba jöhetne, még István későbbi ellenfele, Ajtony - vagy annak elődje - is, a rendelkezésünkre álló adatok azonban leginkább a kabarok esetében utalnak Istvánnal ápolt különleges kapcsolatokra. Azt, hogy a Gyula ellen viselt háború idején már maga Sámuel, vagy még apja állott-e a kabarok élén, nem tudjuk, tény mindenesetre, hogy Sámuelt utóbb István valósággal elhalmozta kegyével. Feleségül adta hozzá egyik húgát - más vélemény szerint István húga valójában Sámuel anyja volt56 -, s egy ideig Sámuel volt a király udvarának élén álló főméltóság is.57 Mindez határozottan arra vall, hogy Sámuel (vagy apja) önként hódolt meg Istvánnak, akivel igen szoros és részben személyes kapcsolatot alakított ki, s így szerfelett csábító annak feltételezése, hogy Sámuel (vagy apja) lehetett az a törzsfő, aki a Gyula ellen vonuló Istvánnak segédkezet nyújtott - ideértve talán katonai támogatását is. István szövetségese lehetett azonban a tisztántúli területek ura is, amit az valószínűsít, hogy az egri egyházmegye, amint azt a pankotai főesperesség egyházigazgatási helyezete a későbbiekben is tanúsítja, egészen az Ajtony 55 Személyére legújabban lásd Szabados (2009) 30-59. 56 A kérdésre lásd Kristó (1992) 25-27. 57 SRH II. 500., értelmezéséhez lásd Györffy (1977) 241. és KristÓ-Makk (1988) 64-65. (a vonatkozó rész Kristó Gyula munkája). 310
