Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Zsoldos Attila: A MEGYESZERVEZÉS KEZDETEI A MAGYAR KIRÁLYSÁGBAN(Az „óriás” És az „Átlagos” nagyságú megyék kérdése)
Zsoldos Attila keveset tudunk, de hogy erőszakkal kellett őket a kereszténység elfogadására rászorítani, az bizonyos,51 Vata követőit pedig végül I. András épp úgy rászorította a kereszténység elfogadására, mint Szent István a fekete magyarokat.52 Mindezek alapján kétségtelen, hogy Szent István megyeszervező tevékenysége eredményeként alapvetően két megyecsoport kelt életre: az előzőekben felsorolt „óriásmegyék”-é, illetve a hozzájuk képest „átlagos” nagyságúnak tekinthetőké. Ez utóbbiak közé tartozott a Szent István korában már bizonyosan létező megyék közül a már említett Veszprémen, Fejéren és Visegrádon kívül Hont, Győr, Nyitra és talán Doboka. Győr a maga 1736,5 km2-nyi területével a legkisebb, s ha a későbbi Moson területét is hozzászámítjuk - amint azt egy hipotézis javasolja53 összesen 3715 km2-t kapunk, akkor sem éri el még Veszprém nagyságát sem. Doboka hozzávetőleg ugyanekkora (3598 km2), míg Nyitra a maga 6491 km2-re kiterjedő, illetve - Kishonttal és a Zólyomerdő nagyobb, javarészt nyilván lakatlan, részével együtt54 - közel 9662 km2-nyi területet felölelő Hont nagysága sokkal inkább összevethető Visegrádéval, semmint az „óriásmegyé”-k legkisebbikével, Újvárral. A két csoport közötti szembetűnő különbségnek aligha nem lesz van valami oka. Nyilvánvaló, hogy Szent István és munkatársai a megyéket nem térképek fölé görnyedve tervezték meg, hogy aztán geodéták közreműködésével véglegesítsék azok kiterjedését, ám az sem hihető, hogy ekkora területi különbségek ne lettek volna érzékelhetőek még all. század viszonyai mellett is. A válasz keresésekor egyetlen támpont áll a rendelkezésünkre: hol nem jöttek létre „óriásmegyé”-k? Ez a megyefajta szembetűnően hiányozik a veszprémi püspökség északi részéről (Visegrád, Fejér, Veszprém megyék) és a Duna-Tisza köze területéről, s erről az országrészről számos okból gyanítható, hogy az Árpádok 900 utáni szállásterülete leginkább itt kereshető. Nem találunk ilyet a mai Dunántúl északnyugati és a Felvidék nyugati részén - azaz a győri és az esztergomi egyházmegyék területén - sem, ami megint csak érthető, hiszen ezen vidékek vehetők a leginkább számításba akkor, amikor azt latolgatjuk, mely területekre terjeszthették ki hatalmukat az Árpádok a 10. század második felében. Kérdésünkre a válasz tehát oly módon látszik kiformálódni, hogy „átlagos” méretű megyék megszervezésére az Árpádokat uraló területeken került sor, míg „óriásmegyé”-k ott jöttek létre, ahol Szent István fegyverrel volt kénytelen elismertetni uralmát a terület korábbi urával, vagy - mint a fekete magyarok esetében - erőszakkal kellett kikényszerítenie valamely döntése elfogadását. 51 Lásd a 48. jegyzetet! 52 A krónikás ugyan csak arról tud, hogy a király „főbenjáró büntetés terhe mellett” (sub pena capitalis sententié) elrendelte a keresztény hitre való visszatérést (SRH I. 344.), ám ugyanakkor az a hír, amely Vata (és fia, János) rokonságából való házasodás tilalmára vonatkozik (uo. I. 338.), arra enged következtetni, hogy I. András rendelkezésének végrehajtása nehézségekbe ütközött. 53 Kristó( 1988) 266. 54 Györffy (1963-) I. 416-418., III. 158., vö. még Kristó( 1988) 375-377. 308
