Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Gárdonyi Máté: Huszadik századi kihívások, pasztorációs útkeresések A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYÉBEN
Huszadik századi kihívások, pasztorációs útkeresés a veszprémi egyházmegyében 520 pap nevét tartalmazza, közülük 434 volt aktív lelkipásztor. Ekkor gyakorlatilag minden plébánia, lelkészség és kápláni állás be volt töltve. Ezzel kapcsolatban két dolgot kell hangsúlyozni: egyrészt, hogy a papok tevékenysége a politikai tilalomfák miatt a szentségkiszolgáltatásra redukált pasztorációban merülhetett ki csupán, másrészt hogy a papság magas létszáma kivételes helyzet volt az egyházmegye történetében. Amikor manapság az idősebb hívek felemlegetik, hogy „bezzeg régen minden faluban volt pap”, tudnunk kell, hogy ez a „régen” az ötvenes, hatvanas évek rendkívüli körülményeit jelenti. Klempa irányítása alatt került sor a IE vatikáni zsinat liturgikus reformjainak bevezetésére az egyházmegyében. A kormányzó egyébként részt vett a zsinat két utolsó ülésszakán, igaz, püspöki ordó híján csak szakértői minőségben. A Szentszék és a magyar állam közötti tárgyalások nyomán 1972-ben Klempa Sándort felmentették tisztségéből, s mintegy búcsúajándékképpen címzetes püspökké szentelték. A következő főpásztorok már az 1964-es részleges megállapodás alapján nyerték kinevezésüket a pápától, „a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsának előzetes hozzájárulásával”. Az új idők új embere Lékai László volt, aki az egyházmegyében járta végig a papi életpálya grádicsait. O már püspökké szentelve, ám csak apostoli adminisztrátori minőségben kormányozta az egyházmegyét (1972-1974). Utódai, Kádár László (1974— 1978), Paskai László (1978-1982) és Szendi József (1982-1997, 1993-tól érsek) először szintén apostoli kormányzói kinevezést kaptak, és egy év elteltével lettek megyéspüspökök. Lékai és - kalocsai kitérővel - Paskai püspökök útja Veszprémből az esztergomi érseki székbe vezetett, míg Kádár Lászlóé Egerbe. E főpásztorok közül egyébként Kádár László (Gábor) a ciszterci, Paskai László (Pacifik) pedig a ferences rendben kezdte klerikusi pályáját. A Lékai bíboros nevével fémjelzett „kis lépések politikája” a veszprémi egyházmegyében is fel tudott mutatni eredményeket: új templomok, plébániaházak épülhettek, sor került számos műemlék templom restaurálására, 1984-ben megnyílt a papi öregotthon a veszprémi ferences kolostor épületében, 1986-ban méltó körülmények közé, egy volt kanonokházba költözhetett az egyházmegyei múzeum, korlátozottan ugyan, de ifjúsági munkára nyílt lehetőség, és sikerült visszaszerezni az egyházmegye papságának pénzén épült hévízi Papi Otthont. Mindez azonban nem feledtethette a pasztorációban jelentkező egyre súlyosabb gondokat: rohamosan csökkent az aktív papság létszáma, miközben a plébániák száma hivatalosan változatlan maradt. Az egyházmegye diszmemb- rációja előtt, 1992-ben a papság létszáma már csak fele volt a harminc évvel korábbinak, a plébániák 45%-a betöltetlen maradt (oldallagosan ellátva), a káplánok száma pedig 89-ről 13-ra zuhant. Hasonlóan megcsappant a papnövendékek száma is: 1949-ben még 82, 1975-ben 33, 1992-ben viszont csak 15 kispapja volt az egyházmegyének. Igaz, időközben a papság feladatköre komoly 289
