Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Mózessy Gergely: Katolikus püspökök a nyilasok fogságában (Mindszenty József és Shvoy Lajos elhurcolása)
Katolikus püspökök a nyilasok fogságában Következmények, visszaemlékezések A két püspök az elszenvedett nyilas fogság miatt 1945 után ellenállónak számított. Ez elvben azt jelentette, hogy a földreform idején 100 hold helyett 300 holdnyi földvagyont tarthattak meg, amire minden történetíró felhívja a figyelmet. A valóság azonban az, hogy adminisztratív eszközökkel e kárpótlást jelentő plusz juttatások átvételét a helyi földosztó szervek megakadályozták, illetve megnehezítették. A rendelet március közepén jelent meg, jogaik védelmében azonban a két püspök csak szabadulása után léphetett fel, amikorra sok helyen a földosztás be is fejeződött. Mindszenty József pl. először a Sümeghez közeli Bazsi határában akarta területét megőrizni, amire igényét május 4-én jelentette be. Ezt a helyi bizottság elutasította, tudomást sem véve a Nemzetgyűlés Politikai Bizottságának 804/1945. számú állásfoglalásáról, mely megerősítette a fogságot szenvedő püspök igényét. Ennek ismeretében 1945. június 18-án barnahátpusztai intézőjét, Packy Nándort utasíttatta, hogy igyekezzen ott együtt tartani az őt megillető 300 holdat. Vélhetően sikertelenül, mert a földosztással kapcsolatos anomáliák miatt július 7-én a miniszterelnökhöz fordult panasszal a püspök. Fehérvár kapcsán pedig egy forrás arra utal, hogy Shvoy Lajos 1945 őszén is hiába várt még kárpótlásra.66 1945. május 24-én - egy év kényszerű szünet után - ült össze a püspökkari konferencia. Az elnöklő kalocsai érsek jelentette - mindjárt második napirendi pontként hogy a székesfehérvári és veszprémi püspökkel való megbeszélés után Mindszenty Józseffel személyesen ment a miniszterelnökhöz és a belügyminiszterhez, hogy tiltakozzanak a letartóztatott papokkal szembeni bánásmód ellen. Kérték egyben, hogy a múltbéli gyakorlatnak megfelelően a letartóztatottakat kolostorokban helyezzék el, és engedélyezzék számukra a misézést.67 Bár ez már egy más totalitárius rendszer börtöneiről szólt, személyes tapasztalataik miatt az ügyben a két püspök exponált szereplését megérthetjük. Sok eredményt nem érhettek el, hiszen az 1945. október 17-ei konferencia 42. pontja szerint a hercegprímás - immár Mindszenty József - ismét kérelmezni kényszerült ezt.68 Shvoy Lajos önéletírásában megemlékezett nyilas fogságról, később pedig külön fejezetet is szentelt az esztergomi érsek személyének. E szöveg 1964-ben keletkezett, Mindszenty meghurcolása után, amerikai követségi önkéntes száműzetésének idején, így érthető, hogy csak a legnagyobb tisztelettel szól a prímásról a fehérvári püspök. Beszámol a szombathelyi székesegyház felszentelésén mondott beszédéről, a Mária év celldömölki és bodajki eseményeiről, az évet lezáró fővárosi nagygyűlésről és letartóztatásáról. Más helyen 1956-os találkozásukról, hiszen rádiószózatának tervezetét is átnézette vele az érsek.69 66 Vö. VÉL A/44 475/1945, 845/1945, 1046/1945., SzfvPL - No.7213 - 1400/1945., Mózessy (2004) 204-205. Beke (1996) 33. 68 Beke (1996) 62. 69 SzET I. 90-92. 269
