Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Mózessy Gergely: Katolikus püspökök a nyilasok fogságában (Mindszenty József és Shvoy Lajos elhurcolása)
Mózessy Gergely Katolikus püspökök a nyilasok fogságában (Mindszenty József És Shvoy Lajos elhurcolása) Történelmi kapcsolatok a két egyházmegye között A székesfehérvári és veszprémi egyházmegye történelmi kapcsolatrendszere mélyebb és szerteágazóbb annál, mint általában két szomszédos püspökségé lenni szokott. A veszprémi püspökség voltaképp anya-egyházmegyéje a székes- fehérvárinak, hiszen az területéből szakadt ki 1777-ben új egyház-igazgatási egységként. E mesterséges bontás eredményeként bizarr tulajdonviszonyok alakultak ki: a fehérvári püspökség némely birtoka továbbra is a veszprémi egyházmegyéhez tartozó területeken feküdt (Tés, 1917-től Ősi).1 E községek kegyura tehát a szomszéd egyházmegye volt; míg az átkerülő Füle jövedelme továbbra is a veszprémi káptalant gazdagította.2 A fehérvári püspökség kezdeti személyi állománya is veszprémi papokból került ki. Első püspöke egy korábbi veszprémi aulista, Séllyei Nagy Ignác lett; de később is „importált” főpapokat a veszprémi egyházmegyéből Fehérvár, például a kiváló nyelvújítót és szónokot, Horváth Jánost (1830-1835). Korábban Kopácsy József is veszprémi kanonokból lett fehérvári püspök (1821 — 1825), de őt visszarendelte az uralkodói kegy Veszprémbe, majd prímásként Esztergomba küldte.3 De fordított mozgás is kimutatható: Veszprém utolsó püspöke és első érseke, Szendi József fehérvári egyházmegyés papként szocializálódott.4 Nem csak felső szinten mutatható ki papmozgás. Mindkét részről előfordult, hogy inkardináció nélkül befogadta az egyik egyházmegye a másik papját rövidebb-hosszabb időre.5 Kifejezetten különleges fejezete a két egyházmegye kapcsolatrendszerének az az időszak, amit a két főpásztor, Mindszenty József és Shvoy Lajos együtt töltött 1945-ben. Nem önszántukból - hanem a nyilasok fogságában. 1 Németh (1977) 59-61., Schütz (1929) 65-67. 2 Csúcs István fülei plébános jelentései SzET III. 179-185. 3 Türök-Mózessy-Legeza (2002) 24. és 30. 4 Szendi (2003)6-61. 5 Néhány 20. századi példa: Murcsik [Zalán] Pál, Rédey János, vagy a rátóti préposti címet nyerve rendhagyó módon ténylegesen Gyulafírátótra költöző Szentiványi Károly. 257
