Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Hermann István: A VESZPRÉMI SZÉKESKÁPTALAN SZEMÉLYI ÖSSZETÉTELE 1700 ÉS 1777 KÖZÖTT
A VESZPRÉMI SZÉKESKÁPTALAN SZEMÉLYI ÖSSZETÉTELE 1700 ÉS 1777 KÖZÖTT váltakozott egészen 1766 októberéig; az ezt követő bő egy évtizedben pedig négy, illetve kisebb időközönként három tiszteletbeli kanonokot találunk. 1749 és 1777 között összesen 17 személy kapott tiszteletbeli kanonoki címet. Ezek közül 14 fő hosszabb-rövidebb ideje tevékenykedett kerületi esperesként, három fő pedig a püspöki aulában teljesített szolgálatot.49 Bár a vizsgálható személyek csekély száma miatt érdemi összehasonlításra nincs lehetőségünk, mégis érdemes e két csoportot egy szempontból külön is megvizsgálni. A tiszteletbeli kanonoki cím elnyerésekor betöltött átlagéletkor az esperesek és az aulisták esetében szembetűnően különbözött egymástól. Az esperesek életkora a cím adományozásakor átlagosan elérte a 43 és fél évet (a két legifjabb 36 éves, a legidősebb 55 éves lehetett ekkor), míg az aulisták átlagéletkora a tiszteletbeli kanonoki cím adományozásakor csupán 31 év volt (egyenként 26, 31 és 36 évesek voltak). Az általában a szentelést követő néhány éves aulai szolgálat minden bizonnyal elősegítette későbbi előmenetelüket. A három aulistából lett tiszteletbeli kanonok egymástól jelentősen eltérő pályát futott be. Míg a későbbi székesfehérvári püspök, Séllyei Nagy Ignác egy év elteltével, alig 27 évesen a székeskáptalan tagja lett, addig a másik két aulista, Schönpflug Ferenc és Mulai János nem jutott be a káptalanba. Az aulistából 1769-ben zalaegerszegi esperesplébánossá és tiszteletbeli kanonokká kinevezett Mulai esetében magyarázatként szóba jön az adományozható stallumok hiánya, majd a plébánia átkerülése a szombathelyi egyházmegyéhez és Mulai korai, 1778-ban bekövetkezett halála. Schönpflug Ferenc esetében azonban tudomásunk van róla, hogy sem plébániái híveivel nem volt felhőtlen a viszonya, sem esperesként nem állta meg a helyét, s tizenhárom évnyi szolgálat után elhagyta az egyházmegyét.50 49 Az aulában szolgálatot teljesítőkről fennmaradt adatok esetlegesnek tekinthetők. A korszak 578 egyházmegyés papja közül mindössze 18 személyről lehet kimutatni az aulai szolgálatot. 50 A csehországi származású Schönpflug ígéretesen induló karrierjét minden bizonnyal nyelv- és helyismeretének hiánya törte meg. Althan Mihály váci püspök Pöstyéni Mihály olvasókanonok 1755 januárjában bekövetkezett halála után levélben fordult Padányi Bíró Mártonhoz, s ebben Bíró ceremoniáriusát kanonoki javadalomra ajánlotta. Fennmaradt válaszában a veszprémi püspök nem csupán a megüresedett javadalom betöltéséről tájékoztatta főpásztortársát, hanem a Schönpflug kinevezése ellen szóló érveket is felsorolta: külföldi születésű s nem indigena, nem tud magyarul, még alig tevékenykedett az Úr szőlőjében. Padányi Bíró Márton válasza a váci püspöknek 1755. II. 3.: VÉL A/39/2 tóm. 9. 413-414. A püspöki aulában tett szolgálatait jutalmazhatta Padányi Bíró Márton a tiszteletbeli kanonoki címmel másfél évvel később. Ekkor Schönpflug már apostoli protonótárius volt. A korszakban rajta kívül az egyházmegyében tudomásom szerint csak kanonokok kapták meg ezt a kitüntető címet. 1758 őszén került Schönptlug a (német nyelvű) zsámbéki plébániára, s nevezte ki egyúttal a budai kerület élére a püspök. Itt azonban - vélhetően a Padányi Bíró Márton által korábban felsorolt okok miatt - nem sikerült helyt állnia. Esperesi tisztéből való felmentésével párhuzamosan 1763-ban Zsámbékról Kovácsiba került plébánosnak, de 1766-ban onnan is távozott. Dravecz (1764—[ 1771 ]) 30. Az esperesi tisztségben utóda, Tomisics János érdi plébános 1770-ben kapott tiszteletbeli kanonoki címet. 191
