Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Hermann István: A VESZPRÉMI SZÉKESKÁPTALAN SZEMÉLYI ÖSSZETÉTELE 1700 ÉS 1777 KÖZÖTT
A VESZPRÉMI SZÉKESKÁPTALAN SZEMÉLYI ÖSSZETÉTELE 1700 ÉS 1777 KÖZÖTT Ehhez együtt vizsgáltam azokat, akik sorban nyerték el a káptalani javadalmakat, valamint azt a két személyt, aki csupán a (mester)kanonoki javadalmat nyerte el, illetve egy másik csoportot alkottam azokból, akik javadalmat átlépve jutottak feljebb, és azokból, akik rögtön magasabb javadalomba kerültek. Azt tapasztalhatjuk, hogy a stallumokat sorban elnyerők kanonoki kinevezésükkor átlagosan 39 évesek voltak, s a káptalanban ezt követően valamivel több mint 11 és fél évet töltöttek el. Ezzel szemben azok, akiket a püspök kiemelten támogatott, idősebb korukban, csak 45 éves koruk körül jutottak kanonoki javadalomhoz, de átlagosan még 17 éven keresztül a káptalan tagjai voltak. Az eredmény két dologra hívja fel a figyelmet. A magasabb átlagéletkor utal a magasabb javadalom betöltéséhez vélhetően elvárt nagyobb (lelkipásztori, egyházigazgatási) tapasztalatra, a káptalanban eltöltött átlagos idő különbsége pedig óvatosságra int, hiszen az első csoportba tartozó több, fiatalon elhunyt kanonok karrierjének talán nem a főpásztor akarata, hanem korai haláluk szabott gátat. Egyenként megvizsgálva azokat, akik javadalmakat átlépve haladtak előre a káptalani ranglétrán, szinte mindegyikük esetében kimutatható szorosabb kapcsolat a főpásztorral. Csak példaként említek néhány esetet. Az 1726-ban olvasókanonokká kinevezett Potyondi László kinevezését követően Acsádi Adám helynökeként kerül a szemünk elé.20 Szentimrei Szabó Ferenc nagyvázsonyi esperes-plébánosként szoros munkakapcsolatban állt Padányi Bíró Mártonnal, amikor ez utóbbi székesegyházi főesperes volt. 1746-ban már akinek a becsült életkorára vonatkozóan több különböző forrás is fennmaradt. Ezek összevetésével megállapítható, hogy a különböző források egymáshoz képest leggyakrabban néhány (2-5) év eltérést mutatnak. Ahol lehetett, a valószínűsíthető születési év meghatározásánál igyekeztem a forrásokat ütköztetni egymással, s a legvalószínűbb évszámot vettem fel az adatbázisba. Kényszerűségből igyekeztem meghatározni azoknak a személyeknek a vélelmezhető születési évét is, akiknek életkorára vonatkozóan becsült adatot sem találtam a forrásokban. Ilyenkor elsősorban a későbbi életpálya adataiból indultam ki, különösen a tanulmányokra, szentelésre, káplánságra vonatkozó adatokat használtam fel. E három - biztos születési idejű, korabeli források által becsült életkorú, általam visszakövetkezetett születési idejű - csoportba tartozó személyek száma összesen 479 to. Az így létrehozott adatsorral való számolás természetesen bizonytalan, ugyanakkor véleményem szerint nagyságrendileg elfogadható eredményeket ad. 20 1726. május 21-én kelt kiadmányban VeML Xll.l.i.aa. tóm. 7. no 22. [456], Potyondi kanonoki javadalma elnyerését megelőzően pápai plébános volt, így minden bizonnyal már korábban is szoros kapcsolatot ápolt a városhoz kötődő Acsádival. A helynöki tisztségben Potyondit megelőzően Zádori Mihály nagyprépost tűnik fel 1717-ben. 1720 és 1723 között Zádori töltötte be a káptalani helynöki tisztséget is. Galla Ferenc adata szerint Zádori Mihály általános helynök tanúként szerepelt Acsádi Adám későbbi veszprémi püspök kánoni vizsgálatánál. A vizsgálat időpontját nem közli Galla, de fopásztor hiányában minden bizonnyal káptalani helynöki tisztségről lehetett szó. Zádori helynökségének említése 1717. március 10. VeML Xll.l.i.aa. tóm. 6. no 23. [52.], káptalani helynökségére lásd Pfeiffer (1987) 222. és egy példa 1722-ből VÉL A/22/7 fasc. 1. sine no (1722), illetve Galla (1942-1945) 177. 183
