Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Hermann István: A VESZPRÉMI SZÉKESKÁPTALAN SZEMÉLYI ÖSSZETÉTELE 1700 ÉS 1777 KÖZÖTT
A VESZPRÉMI SZÉKESKÁPTALAN SZEMÉLYI ÖSSZETÉTELE 1700 ÉS 1777 KÖZÖTT (prcepositus maior),8 9 olvasókanonok (lector), éneklőkanonok (cantor), őrkanonok (custos), székesegyházi főesperes (archidiaconus cathedralis). Őket követte a hatodik kanonok (alter canonicus)? 1767. január 1-jétől a veszprémi székeskáptalan javadalmainak száma eggyel bővült, a hetedik kanonok címe a többnyire korábban is a kanonokok közül kikerülő hántai prépost lett (prcepositus Sancti Michaelis Archangeli de Hantha). A vizsgált 1700 és 1777 közötti időszakban a káptalan összetételében történő változások időben egyenetlen képet mutatnak. A változások mindig egy-egy kanonok káptalanból történő kikerüléséhez, többnyire halálához kötődtek.10 11 Az 1710-es évek második felének és az 1720-as évek elejének viszonylagos állandóságát 1725-től egészen 1745-ig gyakori változások követték a kanonokok személyében. Padányi Bíró" Márton püspökségének első évtizedében, egészen 1755-ig a káptalan összetételében nem történt változás, hogy aztán 1755 és 1760 között teljesen kicserélődjenek a javadalmak birtokosai. Ezt követően már csak kisebb személyi változások történtek 1763-ban és 1767-ben. A vizsgált korszakot követően, 1777-ben az egyházmegyei rendezéshez kapcsolódóan történtek jelentősebb változások a káptalan összetételében és szervezetében is.12 8 A forrásokban következetesen prcepositus majorként említett nagyprépost megkülönböztetésére a történeti hagyomány mellett az egyházmegyében található másik két préposti méltóságtól való megkülönböztetés miatt volt szükség. A (felső)örsi prépost hivatalból nem volt a káptalan tagja, s többnyire nem is kanonokok viselték ezt a címet; ezzel ellentétben a hántai prépostok többnyire a kanonokok közül kerültek ki a vizsgált időszakban. 9 A tanulmányban és az archontológiában a továbbiakban a hatodik kanonokra a korban nem használt mesterkanonok elnevezéssel fogok utalni. A még szóba jöhető kanonok meghatározást önmagában félreérthetőnek tartom. 10 Nem kizárólagosan a halál jelenthette egy-egy kanonoki pályafutás végét. Zádori Mihályt 1739- ben felmentették nagypréposti tisztségéből, néhány évvel korábban pedig Pápai János őrkanonok volt kénytelen távozni a káptalanból konkubinátus miatt. Dubnicai István agg korában szerzetesnek állt, s emiatt mondott le javadalmáról. Zádori ügyében tárgyal a káptalan pl. 1739. szeptember 8-án, VÉL C/3 tom. 1. 33-34., leváltását említi pl. Padányi Bíró Márton kinevezése, MOL A 57 tóm. 38. 300-301. és VeML XII.I.i.aa. tóm. 9. no. 48. [372-376.], Pápai ügyére bőséges forrást nyújt VÉL A/39/2 tom. I. pl. 5-6., 17-18., 58-63., 67-69., 74-76., Dubnicai lemondására lásd Pfeiffer (1987) 93. 11 A vezetéknevek írása a korabeli forrásokban meglehetősen következetlen. Az egységes használat érdekében a középkor kutatóinál bevett módszer szerint jártam el, azaz a vezetékneveket a ma elfogadott kiejtés szerint írtam át. A nemesek esetében nem használtam előnevüket, kivételt képez ez alól Padányi Bíró Márton és Séllyei Nagy Ignác, igyekeztem azonban elkerülni, hogy pusztán előnevükön említsem őket. Szentimrei Szabó Ferenc kanonok esetében nem előnévről, hanem felvett, s gyakran önállóan használt vezetéknévről van szó, ezért ezt én is használom. 12 A kanonokok személyében bekövetkezett változások közül kiemelendő, hogy Séllyei Nagy Ignác éneklőkanonok az újonnan megalapított székesfehérvári egyházmegye első püspöke lett, Grubánovics Zsigmond kanonok, majd rövid ideig éneklőkanonok pedig a fehérvári székeskáptalan első nagyprépostja. Szervezeti változások közül megemlítendő a székesegyházi főesperesség mintájára a zalai és a somogyi főesperesi címek létrehozása. A személyi változások hivatkozásait 181
