Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Hermann István: A VESZPRÉMI SZÉKESKÁPTALAN SZEMÉLYI ÖSSZETÉTELE 1700 ÉS 1777 KÖZÖTT
Hermann István 18. századi történetére vonatkozó folyamatban lévő kutatásom inspiráltak arra, hogy források bevonásával összeállítsam a veszprémi székeskáptalan 1700 és 1777 közötti archontológiáját (lásd a tanulmány után következő archontológiai összeállítást és a tájékozódást megkönnyítő táblázatot). A vizsgált időszakban a veszprémi székeskáptalan tagjait - a nagyprépost kivételével5 - az egyházmegye főpásztora nevezte ki.6 Ez lehetőséget biztosított az ordinárius számára egyfajta személyzeti politika közvetlen érvényesítésére, a káptalan összetételének számára megfelelő alakítására. Tekintve, hogy a korszakban - leszámítva az 1749-ben létrehozott tiszteletbeli kanonoki címet - nem voltak a főpásztor által adományozható, ma oly gyakori egyházmegyei tiszteletbeli címek, tituláris apátságok és prépostságok, a káptalani stallumok adományozásával jutalmazhatta érdemes papjait az ordinárius. Az adattárhoz csatlakozó tanulmányban a fentiekből kiindulva arra keresem a választ, milyen lehetőségei és korlátái voltak a főpásztomak a káptalanra vonatkozó személyi döntései meghozatalakor; milyen szempontokat érvényesített a főpásztor a kinevezések során, beszélhetünk-e a korszakban a papság szélesebb rétegei felé is nyitott kanonoki pályamodellről. Ezzel szoros összefüggésben merül fel a kérdés, mennyiben szolgált a káptalan az egyházmegyei papság érvényesülési területeként a korszakban, s mennyiben kerültek előtérbe más egyházmegyék érdemes papjai a javadalmak betöltésénél. A VESZPRÉMI SZÉKESKÁPTALAN7 TAGJAI A veszprémi székeskáptalannak 1630-ban történt visszaállítását követően hat stalluma volt, amelyek közül öt kötődött valamely méltósághoz. Ezek az általános gyakorlatot követő sorrendben a következők voltak: nagyprépost 5 A főpásztor befolyása azonban ennek a javadalomnak betöltésére is nyilvánvaló; ahogy nehezen képzelhető el, hogy tudomása vagy épp felterjesztése nélkül került volna sor egyházmegyéje papjai számára kitüntető címek akár királyi, akár pápai adományozására (pl. címzetes apátságok, püspökségek, apostoli protonótáriusi cím). 6 Ez korántsem tekinthető természetesnek, hiszen a jelentősebb javadalmaknak számító kanonoki stallumok fölötti rendelkezés jogát az uralkodó több időszakban is magának tartotta fenn. Középkori példák helyett a veszprémi székeskáptalan 19. századi történetére utalok, amikor is a káptalan tagjait a király nevezte ki. A kinevezési gyakorlat megváltozásának időpontját - lévén az jelen kutatás időhatárain kívül esik - nem vizsgáltam, ugyanakkor számtalan példát nyújtanak rá a 19. század második felében kiadott körlevelek. VÉL A/2 vonatkozó kötetei. 7 A káptalan feladatainak, egyházmegyében betöltött szerepének bemutatására jelen írás nem vállalkozik. A szerteágazó feladatok közül itt csak utalok liturgikus, a hiteleshelyi tevékenységgel kapcsolatos, valamint gazdasági feladataikra. A káptalan tagjai közül kerültek ki az egyházmegye helynökei is, akik közvetlenül vettek részt az egyházkormányzati munkában. 180
