Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Mihalik Béla Vilmos: A VESZPRÉMI PÜSPÖKSÉG BIRTOKIGAZGATÁSA A 18. SZÁZADBAN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A SÜMEGI URADALOMRA
Mihalik Béla Vilmos volt.90 Az egyes uradalmi tiszttartók is szoros rokoni kapcsolatban álltak a vármegyei birtokos nemesség jómódú, hivatalviselő rétegével, legalábbis Gindl Ferenc, Zobotin Lajos és Jelenffy Pál sümegi provizorok személye erre világít rá. Jellemző, hogy e három, egymást váltó sümegi tiszttartó egymással is rokonságban állt.91 A fentebb felvázolt néhány 1750-es évekbeli pályakép egyben arra is jó példa, hogy az uradalmi igazgatásban nagyfokú belső ellenőrzés tapintható ki. Ahogy már utaltam rá, a püspökfoldesúr is törekedett arra, hogy prefektusa, tiszttartói révén minél részletesebben tájékozódjon a birtokok állapotáról, az uradalmak ügyeiről. Kérdéses azonban, hogy az 1754-1755-re datálható prefektusi instrukció pontjai mennyire valósultak meg. Ezt megvizsgálva egyben összegezhető és értékelhetővé is válik Padányi Bíró Márton birtokszervező munkássága. Az egyik legfontosabb kérdés a belső ellenőrzés tekintetében a számadások ügye. Noha Padányi püspökségének idejéből számadások nem maradtak fent, a veszprémi és nyúli tiszttartók feletti vizsgálat világosan megmutatja, hogy vezettek számadást, amelyet gondosan ellenőriztek is. Az ellenőrzés fóruma feltehetőleg egybeesett a Padányi által elrendelt negyedévi gazdasági üléssel (sedes ceconomicá). Az ülés időszakossága ugyanis éppen egybeesik a szokásos negyedévi számadással. Ugyanakkor éppen Tunya Ádám veszprémi provizor halála után írja Armpruszter Kristóf, hogy a veszprémi számadások ellenőrzésére „particularis dominalis széket” hív össze, azaz rész-úriszéket tart. Itt alighanem még az elnevezések körüli bizonytalanságot tapasztalhatjuk, hisz a tisztiszék korántsem vált el élesen az úriszéktől.92 Azonban a prefektusi utasításban előírt gazdasági jegyzőkönyvből sem maradt 90 VÉL B/IV6 fase. BBB no 21. 91 Gindl Ferenc felesége révén a Skultéty és Parraghy családokkal állt sógorságban, vö. VÉL B/I18 Conscriptiones et acta bonorum episcopalium 277-278. A Skultéty és Parraghy család vagyoni körülményeire és Zala vármegye nemességében elfoglalt helyére lásd Benda (2006). Zobotin Lajos Vas megyei nemesi családból származott. Családja a vizeki Tallián családdal is rokonságban állt, több főszolgabírót adtak a 18. század első felében. Nagy (1865) 420., Balogh (1999) 163. Zobotin Lajos szintén sógorsági kapcsolatban állhatott a Parraghy családdal, mivel Zobotin János özvegyét, Eszterhás Máriát 1735-ben Parraghy Imre vette feleségül. Parraghy Imre öccsének, Lászlónak özvegyét, Skultéty Zsófiát (és egyben Gindl Ferenc sógornőjét) pedig Jelenffy Pál vette feleségül. Benda (2006) 283. Ugyancsak Vas megyei birtokokkal bírt az említett Tunya Ádám veszprémi tiszttartó is, felesége révén sógorságban állt a Szluha családdal, amely Szluha István esztergomi érseki uradalmi provizor révén nyert birtokot a Vas megyei Felsőpatyon. VÉL A/39/4 pag. 273., Szluha (1999) 152. Benda Gyula megállapítása, miszerint a sümegi társadalom adta Zala megye alispánjait, szolgabíráit, kiegészíthető azzal, hogy ebből a rétegből került ki a veszprémi püspöki birtokigazgatás, de legalábbis a sümegi uradalom vezetőinek jó része is. 92 A tisztiszékre lásd KAllay (1980) 45-53. Az úriszék hatáskörére (jogszolgáltatás, birtokigazgatás, közigazgatás) pedig KÁLLAY (1985) 52-74. 160
