Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Mihalik Béla Vilmos: A VESZPRÉMI PÜSPÖKSÉG BIRTOKIGAZGATÁSA A 18. SZÁZADBAN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A SÜMEGI URADALOMRA
A VESZPRÉMI PÜSPÖKSÉG BIRTOKIGAZÍTÁSA A 18. SZÁZADBAN Horváth Ferenc zalabéri kastélyának építési körülményei is érdekelték a vizsgálat lefolytatóit. Bazsi esetében például kiderült, hogy amikor Tersz- tyánszky benépesítette a falut, évi 12 nap szolgálattal tartoztak, de Horváth idejében a második évben 24, a harmadik évben 20 napban kellett szolgálni a kastély építésénél, igaz ezt Horváth bérért végeztette velük. A csehi jobbágyság is hasonlóan bérben szolgált a kastély építésénél, a prágaiakat is többször kényszerítette heti 1-1 nap munkára a kastély körül. Előfordult, hogy Horváth tovább adta bérbe a püspökség egyes birtokrészeit, így például egyes uradalmi erdőket (Monostorapáti, Nyirád, Csehi, stb.) adott ki árendába, igaz a tanúk elismerték, hogy ezekben a községekben ez nem okozott kárt a lakosoknak. Jobban panaszkodtak a páhokiak. Felsőpáhokot, Alsópáhokot, Szentandrást ugyanis Szabó István vette bérbe Horváthtól. Szabó saját vallomása szerint semmi kárt a jobbágyokkal szemben nem tett, az egyik páhoki tanú azonban ezzel ellentétesen nyilatkozott, így 1721 áprilisában kiegészítő tanúvallomásokat vettek fel Szabó István ügyében.26 Páhok a kuruc háborútól fogva puszta volt, öt keszthelyi és szentgyörgyvári lakos árendálta, akik a páhoki hegyre költöztek ki. Tersztyánszky idejében a hajdinán, kukoricán, kölesen kívül mindenből tizeddel tartoztak. Szabó az árenda összegét felemelte 2 forint 50 dénárra. Ráadásul Szabó egy bozótos részt tilosnak nyilvánított, ahová korábban marháikat járatták a páhokiak, és azt kiadta a keszthelyieknek bérbe, akik aztán el is hajtották az odatévedt marhákat, melyeket úgy kellett a páhokiaknak visszaváltaniuk. Szabó is megfenyegette őket, hogy „lova lábán hordoztatja a belüket”, ha a tilosban találja a marhákat. Az egyik tanút állítólag ok nélkül össze-vissza vagdalta sarkantyújával, és erősen megfenyegette, aki emiatt már- már elköltözött, de előbb elment Horváthhoz, aki Szabót végül megintette az eset miatt. A csehiek viszont éppen Horváth embereire panaszkodtak, akik a makkbér és a cenzus beszedésekor sokat zaklatták a lakosokat. Ennek ellenére a tanúk többsége elismerte, hogy a jobbágyság nem vándorolt vagy szökött el, hanem éppen ellenkezőleg, Horváth költséget nem kímélve szerezte vissza a püspökség korábban elszökött jobbágyait Zala megye más falvaiból, de még Fejér megyéből is. Csupán néhány tanú említette, hogy Csicsó Horváth idejében pusztult el, de annak okát egyik sem tudta. Elképzelhető, hogy hasonló lehetett a helyzet, mint a közeli Szentjakabfán, ahol az ott lakó nemeseket akarta Egerszegre, de más fuvar nem volt. Horváth Ferenc viszont fát vágatott velük a saját zalabéri kastélyára, amit ki is kellett szállítaniuk. Ezen felül Győrbe kellett vinni 7 szekér gabonát, Sümegre szintén gabonát, ahol azonban csak még jobban megterhelték a szekereket, hogy tovább vigyék azokat Tapolcára. 26 MOL E 205 86. tétel föl. 233-234. 147
