Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)

Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Mihalik Béla Vilmos: A VESZPRÉMI PÜSPÖKSÉG BIRTOKIGAZGATÁSA A 18. SZÁZADBAN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A SÜMEGI URADALOMRA

Mihalik Béla Vilmos

Tapolca), és további tizenhat községben volt részben vagy egészben birtokos a püspökség, ehhez számítottak még Deáki- és Csóta-puszták.3 Az uradalom (dominium) élén tiszttartó (provisor) állt, aki fölött közvetlenül nem a püspök- földesúr, hanem a jószágkormányzó vagy prefektus állt (prcefectus universorum bonorum). Utóbbi tisztség felügyelete alá tartozott minden püspöki uradalom. A központi birtokigazgatás szervezete, ahogy az egyes uradalmi tisztikar rétegzettsége is, csak fokozatosan alakult ki a század során, a tanulmányban ezt a folyamatot is vizsgálom.

AZ ÁRENDÁTOR PREFEKTUSOK

A török elleni felszabadító háborúk és a Rákóczi-szabadságharc után - az ország jelentős területeihez hasonlóan - a veszprémi püspökség birtokai is nehéz helyzetben voltak. Mivel a szabadságharc háborús állapotaitól sújtott Dunántúlon a birtokfejlesztés feltételei a 18. század első évtizedében még nem voltak adottak, valamint erre az időszakra források is csak rendkívül elszórtan találhatóak, vizsgálatomat is 1711 után kezdtem. A falvak ekkorra többnyire elnéptelenedtek, a megmaradt lakosság is kevés igaerővel rendelkezett. Az egyházi infrastruktúra is teljes restaurációra szorult. Az egyházmegye szükségszerű megújításának finanszírozásához alapvetően fontos volt a püspöki birtokok újjáélesztése.

Volkra Ottó János a Rákóczi-szabadságharc utolsó esztendejében lett veszprémi püspök.4 Már püspökségének kezdetekor egy prefektust állított a püspöki birtokok élére Tersztyánszky István személyében, aki 1711. augusztus 1-jétől 1718-ig töltötte be e funkcióját. Tudjuk, hogy minden évben számadással tartozott a püspök felé, aki viszont a jövedelmek egy részét a prefektusnál hagyta kamatra, olyan feltétellel, hogy a Tersztyánszkynál hagyott 1600 rajnai forintból a „kispapok és a rác gyermekek taníttatására” kell fordítani.5 Ez is arra utal, hogy Tersztyánszky István egyben a püspöki birtokok bérlője is volt, s mint ilyen bírta a sümegi uradalom jövedelmét 1718 őszéig.6

3 MOL E 156 fasc. 178. no 11. Az uradalom 1777. évi összeírása alapján mezővárosok Sümeg és Tapolca, egészbirtokok Nyirád, Monostorapáti, Csicsó, Szentjakabfa, Udvari, Alsópáhok, Prága, Bazsi, Csehi, Mindszentkálla, részbirtokok Tagyon, Szentbékkálla, Szepezd, Felsőpáhok, Rendes, Borszörcsök, puszták Deáki-puszta, Csóta-puszta.

4 Életére és működésére lásd Körmendy (1995).

5 MOLE 205 86. tétel föl. 14.

6 MOL E 205 86. tétel föl. 199. Az egerszegi uradalmat szintén Tersztyánszky bérelte egészen 1719-ig. MOL E 205 86. tétel föl. 209v-210r.

142