Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Dénesi Tamás: Katolikus megújulás a 18. századi veszprémi egyházmegyében
Katolikus megújulás a 18. századi veszprémi egyházmegyében kellett küldeniük az esperesnek az áttértek és a hitehagyók neveit, illetve a katolikusok és protestánsok számát és a gyermekek létszámát. Mindezeket természetesen a filiákra vonatkozóan is. A rendelkezés az anyakönyvek szorgalmas vezetését is megkövetelte, sőt előírta a gyónók számának feljegyzését is. Ugyanígy a plébánia- és fdiális templomok állapotát évente fel kellett jegyezniük. Az idegenből jött jegyeseket csak a fiatalok plébánosának engedélyével eskethették meg, és csak akkor, ha ismerték az alapvető hittitkokat. Az Oltári- szentséget legalább kéthetente meg kellett újítania minden papnak. Koller elrendelte, hogy reggel, délben és este az angyali üdvözletre harangoztatniuk kell. A bábák „kiképzését” és felesketését szintén nekik kellett végezniük. Különösen az egyházmegye határain szolgáló plébánosoknak kötötte a lelkűkre, hogy őrködniük kell az egyházmegye sértetlensége fölött.96 Végül 10 pontban szabályozta a plébánosok áthelyezésekor a plébániák jövedelmének megosztását a régi és az új plébános között.97 Röviden, de meg kell jegyezni, hogy a püspökök egyházmegyét irányító tevékenységéhez hozzá tartozott a könyvkiadás is. Ebben a műfajban is az energikus Bíró Márton volt a legaktívabb. Hírhedt Enchiridion című müvével az állam protestánsellenes fellépését sürgette. A szívesen és gyakran prédikáló püspök papjai számára prédikációskötetet állított össze. Az egész egyházmegyében felállított Szentháromság Társulat szabálykönyvére, az Angyali Társaságnak Szövetségére gyakran hivatkozik statútumaiban is, hiszen az először 1750-ben megjelentetett kiadványban már számos ájtatossági formát szabályozott az ordinárius. Ugyanebben az évben adta ki az egyházmegye szertartáskönyvét, amelyet később Koller Ignác és Bajzáth József újra megjelentetett, de szabályozta az egyházi ünnepek megünneplésének módját is.98 Ezeken kívül további munkáinak száma meghaladja a húszat. 96 Ez a pont valószínűleg a déli plébániák érdekében Zágrábbal folytatott több évtizedes jogi harc eredményeként került a rendelkezésbe. 97 Az egyházmegyei határok átszervezése után az újonnan kinevezett főpásztor, Bajzáth József által 1777. október 6-án kiadott statútumok és a december 1-jére keltezett kiegészítő konstitúciók feldolgozásától a kitűzött korszakhatárok miatt most eltekintettem. Statútumok: VÉL A/2 tóm. 2. 48-52. (Egy másik példánya: 53-58v.) Ezt Pfeiffer János kézírásos bejegyzése (48.) szerint Bajzáth utódai is helybenhagyták és megerősítették: Kurbély György 1815., Makay Antal 1824., Kopácsy József 1825., Zichy Domonkos 1842., Ranolder János 1850. A rendelkezéssel kapcsolatban Pfeiffer János hibásan a Protocollum Vicariale 1777 és 1783 között vezetett első kötetének oldalszámait adta meg, lásd Pfeiffer (1987) 15., vö. VÉL A/39/7 tom. 1. A statútumoknak egyébként a tervezete is fennmaradt, ezt jócskán kibővítették: A/2 tóm. 2. 59-62v. A kiegészítésekről szóló körlevél VÉL A/2 tóm. 2. 63. és 64. Maguk a konstitúciók: 65-68v. és 69-71v. 98 Pehm (1934)339-343. 127
