Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Dénesi Tamás: Katolikus megújulás a 18. századi veszprémi egyházmegyében
Katolikus megújulás a 18. századi veszprémi egyházmegyében az egyházmegye problémáiról és az ordinárius egyházkormányzati működéséről. Padányi Bíró Márton óta már nyomtatásban kiadott körleveleket küldtek szét az egyházmegyében. A más egyházmegyékben hasznosnak bizonyult átfogóbb püspöki rendelkezéseket92 93 a veszprémi egyházmegye gyakorlatában is alkalmazták. Padányi Bíró Márton az egyházmegyei vizitációk tapasztalatai és Patachich Gábor kalocsai érsek statútumai alapján az 1750-es évek végén állította össze, és 1760- ban nyomtatásban tette közzé rendelkezéseit.92 A rendelkezések a különböző ájtatossági gyakorlatokra és kultuszformákra vonatkozó előírásokkal kezdődnek. A vesperás, a litániák, az újholdvasárnapi körmenetek, a keresztút végzése mellett a püspök fontos szerepet szánt a Szentháromság tiszteletének. A következő fejezetben a harangokról és a harangozás rendjéről olvashatunk. A sekrestyék számára feltétlenül beszerzendő liturgikus felszerelésre is gondot kellett viselni. A plébánosnak a sekrestyében egy kis könyvecskét kellett tartania, hogy az ott miséző idegen papok adatait vezethesse. Ezt a vagabund papok ellen írta elő a püspök. A sekrestyében elhelyezett táblára pedig a fogadalmi miséket és a processziók időpontját volt köteles felírni a helység papja. A püspök a gyóntatószéket kitiltotta minden sekrestyéből és előírta, hogy a sekrestyékben ne legyen gyóntatás. Különösen az asszonyok itteni gyóntatását tilalmazta. Ünnepnapokon tilos volt a munka, nagyobb ünnepeken zárva kellett tartani a mészárszékeket és a sütödéket, misék alatt pedig a kocsmákat és a kereskedéseket, nehogy a híveket elvonják a liturgiától. Büntetést helyezett kilátásba azok számára, akik a mise előtt zenélnek, táncolnak, énekelnek, lármáznak. A hetivásárok alkalmával ezeket mégis engedélyezték a kocsmában. A pasztorációban segédkező világiak közül először az egyházfival foglalkoznak a statútumok. A példamutató életmód és a plébános felé tanúsítandó engedelmesség mellett előírták számukra a templomi jövedelmek kezelését és azokról számadás vezetését, a templomnak és felszerelésének rendben tartását. A Bíró Márton-féle előírás a plébánossal kapcsolatban a legfontosabbnak azt tartotta, hogy lakjon plébániáján, szolgáltassa ki a szentségeket, prédikáljon, 92 Althann Frigyes Mihály 1719-ben adta ki a váci egyházmegye papsága számára Instructiones című előírásait, amellyel a Tridentinum szellemében próbálta meg szabályozni plébánosai életét. Kleknek Nagy (1941) 36-37. Patachich Gábor kalocsai érsek 1738-ban állította össze foegy- házmegyéje számára a Statuta Generalia-t Bárth (2002), Bárth (2005) 155-165. Az egri püspökségben 1767-ben és 1773-ban adtak ki statútumokat. Bárth (2005) 147. A győri egyházmegyében Zichy Ferenc adott ki hasonló rendelkezést Mohl (1933) 139-142. A 17-18. századi erdélyi rendelkezések Tomisa (2002) 271-315. 93 Padányi Bíró (1760) P2-U2. A cím nélkül kinyomtatott statútumok, amelyekre Bárth Dániel hívta fel figyelmemet - amit ez úton is szeretnék neki megköszönni a legtöbb helyen szoros szövegszerű egyezést mutatnak Patachich Gábor kalocsai érsek 1738-ban kiadott Statuta generálta című rendelkezéseivel. A veszprémi statútumok keletkezésének és kiadásának körülményeit, valamint az egyházmegye életére kifejtett hatását a jövő kutatásainak kell tisztáznia. 125
