Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Dénesi Tamás: Katolikus megújulás a 18. századi veszprémi egyházmegyében
Dénesi Tamás képességű klerikus filozófiából és teológiából is doktorátust szerzett, de tanulmányai Párizsba is eljuttatták.43 A kezdetben a piaristák rezidenciájában, majd a püspöki palotában, később az egyik kanonoki házban működő szemináriumnak Koller Ignác készíttetett állandó épületet. A Fellner Jakab által tervezett épület alapkövét Dravecz József helynök tette le 1773-ban. Déli szárnyában már két évvel később elkezdődhetett az oktatás, de a teljes épület csak 1782-ben készült el.44 45 A 17-18. század fordulóján nehezen haladt előre a plébániaszervezés. A Rákóczi-szabadságharc végén 29 plébánia működött, amelynek majdnem felét szerzetesek látták el. A pasztoráció hiányosságait a licenciátusi intézmény továbbélése tette elviselhetőbbé. A Szent Anna Szeminárium időleges működése 30 papot adott az egyházmegyének, így Volkra Ottó János és Acsády Ádám püspöksége idején is tovább emelkedett a plébániák száma. Az 1728-ból fennmaradt plébánia-összeírás 64 parókia létezését regisztrálta. A korábbi 18 évben tehát több mint kétszeresére emelkedett a plébániák száma. Feltűnő, hogy a szerzetesek által adminisztrált plébániák száma nem emelkedett. A növekedést főleg az egyházmegyei szeminárium létrehozása és az innen kikerülő fiatal papság biztosította. E fontos intézményi előrelépés mellett azonban nem szabad megfeledkezni a távolról ide „csábított” papok szerepéről sem, hiszen a paphiány orvoslásának egyik módja ez volt Volkra Ottó János és Acsády Ádám idejében is. Ez a folyamat még nagyobb lendületet vett Padányi Bíró Márton püspökségének első éveiben, hiszen az energikus püspök plébániaszervezési ütemét csak így lehetett személyi háttérrel megtölteni. 1745 és 1748 között 11 átvételről van tudomásom, a legtöbb papot a győri egyházmegyéből hívta át a veszprémi püspök.4' A papok átvétele azonban nem mindig volt jó megoldás, hiszen néhány esetben korábbi egyházmegyéjük elhagyásának nyomós okai voltak. Az ilyen háttérrel érkező vagabund egyháziak csak ideiglenes megoldást jelentettek az ordinárius számára. A váci egyházmegyéből érkező Fekete Márton csak egy évig volt a veszprémi püspökség papja, innen a pécsi egyházmegyébe távozott, de ott két év múlva megfosztották plébániájától. A valószínűleg állhatatlan pappal mindhárom püspökének lehettek problémái. Blaskovics Pált 1750-ben, három éves plébánoskodás után függesztette fel Bíró Márton. Reiszner Mátyás csak két évig volt Vérteskozma plébánosa, 1750-ben Dravecz József kerületi esperes eltiltotta a plébánia vezetésétől, a püspök pedig elbocsátotta az egyházmegyéből. De nemcsak a plébánosok személyével voltak problémák. Basó Imrét elküldték a kalocsai egyházmegyéből, 1746-ban vette fel őt 43 Veress (1917) 184-185., Pehm (1934) 134, Pfeiffer (1987) 162-163. 44 Lukcsics-Pfeiffer (1933) 151-157, Weisz (1937) 53-57. 45 Baso Imre, Blaskovics Pál, Dubniczay János, Faber János, Fekete Márton, Horváth János, Horváth Mátyás, Horváth Mihály, Kummer György, Miksics István és Reiszner Mátyás érkezett ekkor az egyházmegyébe. Pfeiffer (1987) passim. 114
