Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Dénesi Tamás: Katolikus megújulás a 18. századi veszprémi egyházmegyében
Dénesi Tamás statútumokkal szabályozta. A káptalannak a nehéz viszonyok miatt kezdetben öt, majd egy évszázadon keresztül hat tagja volt. A kanonokok többsége nem Veszprémben lakott, hanem különböző plébániákon lelkipásztori munkát végzett, így erősítve a szinte teljesen eltűnt katolikus alsópapság pasztorációs munkáját.3 A káptalan nagyprépostja a veszprémi plébániát vezette. Tapolca, Zalaegerszeg és Keszthely 17. századi plébánosai szinte kivétel nélkül kanonokok voltak. A vára és fekvése miatt is jól védhető, éppen ezért hosszú ideig püspöki székhelyként4 működő Sümeget kezdetben világi plébánosok, majd a század közepétől az itt megtelepedett ferencesek adminisztrálták. A szórványos adatok szerint Szentbékkállán és Zsiden is volt állandó papi ellátás, a türjei premontrei javadalom egyházi adminisztrátora pedig szintén részt vett a paszto- rációban. E fél tucat, állandóan működni látszó plébánia mellett csak időlegesen volt papja a következő településeknek: Hajmáskér, Nagyvázsony, Somlóvásár- hely, Monostorapáti, Rezi, Felsőpáhok, Szentgrót, Salomvár, Zalavár és Kisko- márom. A világi papság lelkipásztori jelenléte kizárólag a királyi országrészhez tartozó egyházmegyei területeken, Zala és Veszprém vármegyében bizonyítható. A Balaton és a kisebb végvárak védelmében a papság ezeket a területeket biztonságosabbnak érezte.5 Nem véletlen, hogy az egyházmegye lakossága részben ezeknek a plébániáknak a vonzáskörzetében őrizte meg katolikus vallását. A korabeli misszionárius a püspökség hódoltsági részein is találhatott katolikus szigeteket Buda környékén és Somogybán. Ezekre a többnyire protestáns vallású területekre délszláv betelepülők, velük együtt pedig katolikus lelkipásztorok, főleg bosnyák ferencesek érkeztek.6 A hódoltsági ferences misszionáriusok megjelenése mellett a 17. század második felében állandó kolostorokat is alapítottak a kolduló barátok: 1652-ben Sümegen, 1677-ben Veszprémben. A szerzetesek e két kolostorból kiindulva a környék falvainak katolikus híveit is el tudták látni. Az 1660-ban Pápán megtelepedő ferencesek lelkipásztori vonzáskörzete átért a veszprémi egyházmegye területeire is.7 Természetesen a jezsuiták is megjelentek a hódoltsági egyházmegyében. 1642- ben Andocson,8 1650-ben pedig Veszprémben9 alapítottak missziót. Pasztorációs szempontból az andocsi misszió tekinthető fontosabbnak, hiszen a hódoltságban élő hívek jóval ritkábban találkozhattak katolikus pappal. A somogyi misszió vonzáskörzete messzire elért, a jezsuita atyák Fehérvárig és Simontornyáig is eljutottak. Lelkipásztori munkájuk méltatása mellett fontos 3 Pfeiffer (1943) 7-8., Molnár et al. (1975) 30. és 34. Molnár (1998) 75-76. 4 Tóth (2000) 24. 5 Az egyes működő plébániákról Dénesi (2006) 6-16, a plébánosokról Pfeiffer (1987) passim. 6 Molnár (2003). 7 Takács-Pfeiffer (2001) passim. 8 Molnár (2000). 9 Molnár (1999). 104
