Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)

MÁRKUSNÉ VÖRÖS HAJNALKA: A Veszprém Megyei Levéltárban folyó családtörténeti kutatások tanulságai

Ha röviden áttekintjük, hogyan alakult a Veszprém Megyei Levéltárban a családtörténeti kutatások száma az elmúlt húsz évben erőteljesen növekvő tendenciát láthatunk. Csak néhány adattal érzékeltetném. 1986 és 1994 között a levéltárunkba beiratkozott kutatók száma éves szinten átlagosan nyolcvan és száz között mozgott s közülük csak négy-öt volt az, aki a családja történetét kutatta. A rendszerváltás évében 1989-ben volt egy kisebb kiemelkedés, amikor tizenhatan iratkoztak be családkutató szándékkal, de többségük külföldi állampolgár, Németországból, Svájcból, Kanadából, Venezuelából hazalátogató, Veszprém megyéből elszármazott családtag volt (többek között az Iklódi és Rainprecht leszármazottak). Ugrásszerű emelkedés 1998 után tapasztalható, amikor a levéltári kutatások számának emelkedésével együtt megnőtt a genealógiai kutatók száma is. Azóta évente háromszáz-háromszázötven kutató iratkozik be levéltárunkba, akik közül átlagosan százan, a kutatók egyharmada családtörténeti kutató. KIK KUTATJÁK CSALÁDJUK TÖRTÉNETÉT? Levéltárunkban kevés a hivatásos (megbízott) családkutató. Legtöbb esetben maguk a családtagok vágnak bele a kutatásba, ami viszont sokkal több nehézséget rejt magába az előismeretek és a módszertani hiányosságok miatt. Az első kutatók többsége nyugdíjas értelmiségi volt, ezzel szemben ma már minden társadalmi réteg, korosztály és iskolai végzettségű ember (a szakmunkástól az egyetemig) megtalálható kutatóink között. Mégis feltűnő, hogy viszonylag kevés a humán foglalkozású közöttük, több a mérnök, közgazdász, műszaki végzettségű vagy foglalkozású. A kutatók többsége természetesen a megyéből érkezik, de egyre többen vannak, akik több száz kilométert utaznak egy-egy hiányzó adat tisztázása miatt. A komoly családkutatók a legfőbb utazók, turisták, akik tudatosan felkeresik családjuk életének egy-egy helyszínét, további információkat keresve. Állandósult a külföldi kutatóink száma is. Évente tíz-tizenöt, főleg a német nyelvterületről érkező látogató keresi fel levéltárunkat. Nagyon változatos a kutatások mélysége és intenzitása. Beiratkozott kutatóink többsége sajnos azt a fáradságot sem veszi, hogy a még élő rokonoktól kikérdezze az emlékezetben élő adatokat, családi történeteket, legendákat. Ilyenkor hamar elakad a kutatás, a család három-négy generációjáig sem jut el. Más esetben olvasási nehézségek vagy az első váratlan elköltözés, a családtagok mobilitása veszi el a kedvet a kutatástól, vagy egyszerűen az adatok bősége, azok rendszerezése okoz gondot. Családkutatóink kétharmada néhány alkalomnál többet nem tölt a levéltárban.