Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)

PEJIN ATTILA: Egy zentai helytörténész család: a Dudások Egy kutatás tanulságai

Témánk szempontjából leginkább magánkönyvtárával hívja fel magára a figyelmet, amelynek leltára („címlistája") 1908-ban nyomtatásban is megjelent, talán már posztumusz, bátyjának, Lajosnak a kiadásában.

68 Gyanítjuk, hogy ez a könyvtár egyfajta családi könyvtár lehetett, amelynek gondozását István vállalta magára, s az itt összegyűlt könyvek mintegy az egész família érdeklődési körét is reprezentálják. Mintegy másfélezer címet találunk felsorolva, zömmel könyveket, kisebb számban pedig tudományos vagy népszerű-tudományos folyóiratokat. A magyar szerzők között ott találjuk Arany Jánost, Eötvös Józsefet, Gárdonyi Gézát, Hermann Ottót, Mikszáth Kálmánt, Vámbéry Ármint, de természetesen a megkerülhetetlen Jókai Mórt, illetve Petőfi Sándort is. Szép számmal akadnak itt ókori szerzők is, például Hérodotosz, Arisztotelész, Arisztophanész, Homérosz, Xenophón, Platón, Plutarkhosz, Ovidius. Vagy a későbbiek: Bocaccio, Dante, Cervantes, Shakespeare, Machiavelli, Molière, Voltaire, Spinoza, Montesquieu...; végül Ibsen, Schiller, Puskin, Turgenyev, Tolsztoj, Ranke, Lomborso, Twain, Wells... Találunk itt szépirodalmat, történelmet, filozófiát, irodalomtörténetet, jogot, de természettudományokat és mezőgazdasági kézikönyveket is. A folyóiratok között pedig ott szerepeltek például: Akadémiai Értesítő, Bács-Bodrogh Vármegye Történelmi Társulatának Evkönyve, Borászati Lapok, Magyar Történelmi Társulat Evkönyve, Századok, Természettudományi Közlöny, Turul... Kisvárosi viszonylatban igen figyelemreméltó könyvtár volt mind a tartalmat, mind pedig a kötetszámot illetően, még ha ez a felsorolás nem is részletező! Éppen ezért csak sajnálhatjuk, hogy nem maradt meg egységes gyűjteményként, hanem idővel különböző helyekre, magán- és közgyűjteményekbe kerültek a könyvek. * * * S hogy volt e a Dudások ténykedésének hosszú távú haszna? Hagytak-e mélyre szántó nyomokat a zentaiak helytörténeti emlékezetében? Elmondható, hogy igen, csak, sajnos, időnként újra fel kell fedezni, érdemeiket ismételten tudatosítani. Egy fontos érdemük mindenképpen elvitathatatlan, tudnillik ténykedésük nyomán kelt ki és szökött szárba a „zentaiság" mindent túlélő, szép eszméjének általuk elhintett magja. Hiszen ők voltak azok, akik a rég feledésbe merült királyi városi rangot előásták, a zentai csata emlékezetét szinte kultikus szintre emelték, ezáltal pedig nyilván nem kis mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a 18. század folyamán újratelepült mezőváros addig gyökértelen, heterogén lakossága öntudatos, viszonylag homogén közösséggé kovácsolódjék. Névczímtár 1908.